Lakatos István
Kedélyes agyalágyultság
Előre szólok, arcpirító ömlengés következik.
Neil Gaiman különleges tehetsége mindig a képregényeiben és novelláiban mutatkozott meg leginkább, regényeinek legnagyobb problémája, hogy vagy túlírja, vagy egész egyszerűen nem tudja tisztességesen befejezni. A regényeinek utolsó harmada rendre hiányzik, általában sebtében odakanyarít valamit, és részéről befejezettnek tekinti, mehet a szöveg a gyárba. Afféle megélhetési híresember lett belőle, és bármit is csináljon, természetesen világsiker lesz.
Tavaly azonban bebizonyította, hogy tud ő tisztességes regényt is írni, az Óceán az út végén nem csupán jó, hanem – végre egész is, van eleje, közepe és vége. Egy-két hónapra rá pedig előállt egy igazi meglepetés kötettel, egy gyerekkönyvvel, amit nem előzött meg akkora várakozás, és a hírverés sem volt valami nagy körülötte. Pedig a Szerencsére a tej a maga módján sokkal jobb, mint az Óceán az út végén. Már a címe is zseniális!
Szerencsére a tej.
Nem győzöm elégszer leírni.
Gaiman hátradőlt, feltette a lábát az asztalra, és gátlástalanul egymásra dobálta a leghülyébb ötleteit. Fogott egy csomó ponyvaregényes témát, megfejelte némi időutazással, és mindezt belehajigálta egy röhejesen hétköznapi keretbe. A végeredmény pedig egy fantasztikusan vicces, laza, szórakoztató ökörség lett.
Lássuk csak! Anyuka elutazik egy gyíkokról szóló konferenciára, és apukára hagyja a házat, a két gyerekkel együtt. Az apa általában nincs a helyzet magaslatán, mindent elfelejt, és egyfolytában újságot olvas. Másnap meg is történik a katasztrófa: a gyerekek nem tudnak reggelire kukoricapelyhet enni, mert elfogyott a tej! Derék apjuk vállalja a nemes küldetést, és elmegy a boltba, ám csak nagyon-nagyon sokára ér vissza. És amikor a csemeték számon kérik, az apa elkezd kamuzni. Nem az ismerősökkel állt le beszélgetni, hanem minden az ízlésficamos és „glübős” földönkívüliekkel kezdődött, azután jöttek a kalózok, egy léghajó-időgépet feltaláló stegosaurus, feldühödött vulkánisten, a biztonság kedvéért néhány csillámpóni, vámpírok, táncoló törpék és végül, de nem utolsósorban az űrdinoszaurusz motorosrendőrök (vagy űrmotoros dinoszaurusz rendőrök, kinek hogy tetszik), de szerencsére a tej mindig épségben megúszta, mi több, kirántotta az apát a csávából.
Gaiman két epizódot írt a Doctor Who című sorozatba (hivatalos magyar címe Ki vagy Doki, bár szerintem senki sem hívja így), az egyik zseniális, a másik kevésbé, és erős a gyanúm, hogy a Szerencsére a tej e két történetnek afféle mellékterméke, a fel nem használt ötletek leleményes újrahasznosítása. A gyanú nem csupán az időutazás miatt ébredt bennem, hanem azért is, mert sajátos (és angolosan eszement) jellege miatt a sorozatban szépen elférnek egymás mellett az idegen lények, a kalózok és akár még az űrdinoszaurusz motorosrendőrök is. Ráadásul a könyv főszereplőjének sálja nagyon hosszú és csíkos – mint a negyedik Doktoré!
Az Agave kiadó bölcsen az amerikai kiadást választotta. A brit változatot Chris Riddell rajzai díszitik (az Erdőmélye- és Dinkafölde-trilógiákból valamint a pazar Ottolina és a sárga macskából ismerhetjük a munkáit), és noha nagyon szeretem a stílusát, ehhez az őrült történethez túl klasszikus és rendezett, ami jócskán elvesz a történet hangulatából. Ellenben Skottie Young lendületes, groteszk ám egyúttal aranyosan bumfordi figurái tökéletesen kiegészítik Gaiman agymenését, sőt, még fokozzák is a kedélyes agyalágyultságot. Tökéletes párosítás. Young itthon sajnos jobbára ismeretlen, ugyanis – képregényrajzoló. Legismertebb műve L. Frank Baum első hat Óz-kötetének képregényadaptációja, jelenleg pedig A galaxis őrzői két legkedveltebb szereplőjének, Rocket Raccoonnak és Grootnak (a mosómedve és a faember) kalandjait rajzolja.
A Szerencsére a tej az egyik legjobb gyerekkönyv, ami mostanában megjelent, és nem csupán Gaiman és Young rajongóinak ajánlott, hanem gyereknek és felnőttnek egyaránt. Kivéve, ha a felnőttnek nincs fantáziája, sem humorérzéke. Azt a felnőttet most sajnálom. Nem is. Úgy kell neki.
Neil Gaiman: Szerencsére a tej, fordította: Pék Zoltán, Agave Könyvek, 2014, 128 oldal, 2900 Ft.
