Lapozó
Rapai Ágnes
Nem Esterházy írta
Az a baj, hogy túl jó a memóriám.
Ezért aztán nem nézek utána semminek, hiszen minden, amit fontosnak tartok, itt van a fejemben.
Élvezettel olvasom az És múlt heti számában Bodor Béla: Voltaképpen ki ez az ürge? kritikáját Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz című könyvéről (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008. 350 oldal 2800 Ft).
Ám egyszer csak beleütközöm a saját(?) szövegembe, amelyet annak idején a readme cc.-re írtam Oravecz Imre Halászóemberét ajánlva az olvasónak: „Van nekünk egy Móricz Zsigmondunk, úgy hívják, hogy Oravecz Imre. Ezt Esterházy Péter írta egyik És-beli cikkében." De Esterházy nem írt ilyesmit, olvasom Bodornál és a szívemhez kapok, mert Bodor Béla véleményét én mindig nagyon komolyan veszem.
Odaülök a masinámhoz, és elkezdek kutatni az Esterházy-Móricz-Oravecz Bermuda-háromszögben, ahol természetesen nem találok rá a keresett mondatra.
Megcsalt volna a memóriám? Hát, nagyon úgy néz ki, pedig esküszöm, hogy most is magam előtt látom azt az Élet és Irodalmat, és azt az Esterházy-mondatot.
Bodor Béla aztán arról tudósít, hogy az Esterházynak tulajdonított mondat(om) „részévé vált a Móricz/Oravecz recepciónak, ezért Szilágyi nem utasítja el, és nem is cáfolja, hanem kommentálja, más állítások kontextusába helyezi."
Ekkor fellélegzek, és anélkül, hogy elolvastam volna Szilágyi Zsófia könyvét, biztos vagyok abban, hogy remek könyvet írt, ezért nagy szeretettel ajánlom az olvasónak.
Ezért aztán nem nézek utána semminek, hiszen minden, amit fontosnak tartok, itt van a fejemben.
Élvezettel olvasom az És múlt heti számában Bodor Béla: Voltaképpen ki ez az ürge? kritikáját Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz című könyvéről (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008. 350 oldal 2800 Ft).
Ám egyszer csak beleütközöm a saját(?) szövegembe, amelyet annak idején a readme cc.-re írtam Oravecz Imre Halászóemberét ajánlva az olvasónak: „Van nekünk egy Móricz Zsigmondunk, úgy hívják, hogy Oravecz Imre. Ezt Esterházy Péter írta egyik És-beli cikkében." De Esterházy nem írt ilyesmit, olvasom Bodornál és a szívemhez kapok, mert Bodor Béla véleményét én mindig nagyon komolyan veszem.
Odaülök a masinámhoz, és elkezdek kutatni az Esterházy-Móricz-Oravecz Bermuda-háromszögben, ahol természetesen nem találok rá a keresett mondatra.
Megcsalt volna a memóriám? Hát, nagyon úgy néz ki, pedig esküszöm, hogy most is magam előtt látom azt az Élet és Irodalmat, és azt az Esterházy-mondatot.
Bodor Béla aztán arról tudósít, hogy az Esterházynak tulajdonított mondat(om) „részévé vált a Móricz/Oravecz recepciónak, ezért Szilágyi nem utasítja el, és nem is cáfolja, hanem kommentálja, más állítások kontextusába helyezi."
Ekkor fellélegzek, és anélkül, hogy elolvastam volna Szilágyi Zsófia könyvét, biztos vagyok abban, hogy remek könyvet írt, ezért nagy szeretettel ajánlom az olvasónak.
ui. Ezt a kis írást szerettem volna megjelentetni az Élet és Irodalomban, de Kovács Zoltán azzal utasított vissza, hogy cikkemből sajnos nem derült ki, az inkriminált mondatot ki is írta. Hát éppen ez a lényeg! Én nem tudom, ő nem tudja, mi nem tudjuk, mégis van ez a mondat, és beépült az irodalomkritikába.
2009. szeptember 22.
