I. Bábos Drámaíró Verseny
Varga Tamás blogja
Nincs megállás!
Ördög és pokol! Ezek tudják a szöveget! És összeálltak a jelenetek. Kész a díszlet! Mi történt itt pár óra leforgása alatt? Mégis csak egy versenyről van szó! A tudósító eddigi benyomásai alapján jelenlegi a Veres-csapat áll a legjobban.
Mindehhez alázatos színészi munka szükségeltetik. Soós Emőke és Bíró Gyula rezzenéstelen arccal tartja kényelmetlen pozícióját a széleken. Egy gumiszalag jelzi, szerepük szerint alárendeltek. Színészként is alávetik magukat rendezőjük kérésének. Nagy különbség: utóbbi önkéntes tevékenység.
Hópihéék, tudják, a malacok, Dénes Emőke színészi játékát követően először árnyjátékkal jelennek meg, majd homok animáció jeleníti meg a szereplőket, végül előtűnnek a bábok. Hogy is mondta Hoffer Károly? „Az előadásnak egy olyan egységes formai világot kell találni, ami ennyi idő alatt is teljesíthető és vállalható.” Jelentem, a terv túlteljesítve.
Az egyik nem várt pillanatban beszakad a díszlet: „Nem baj. Menj tovább, az előadáson is előfordulhat váratlan helyzet.” És dicsér, ösztönöz, kiemeli a pozitívumokat.
A szöveget itt-ott közös erővel meghúzzák. Hogy mennyire?
- „Haladjunk, eddig 13 oldalt vettünk át!”
- „Na, jó, de 5 oldalasra húztuk!”
Hogy is mondta Hoffer Károly? „(…) egyeztettünk, hogy belenyúlhatunk. „Túlteljesítve. Persze, a megjegyzés csupán hangulatjavító túlzás.
Bartal Kiss Rita két férfi szereplője asztalokat pakol. Nem, nincsenek kész, a darab része a díszlet átrendezése. Ahhoz, hogy gördülékeny legyen a mozgás, szegény emberek átforgatják egyszer párszor a nem könnyű bútordarabokat a rendező beszámolására: 3,8…
És a tréfa kedvéért még keringőznek is. Asztalostul is jól megy a valzer.
Rákóczi Tóni Balanescut játszik be.
„- Élőzene lesz, ugye?”
„- Persze, már úton van a quartet.”
A két lény bejövetele következik. Mit bejövetel, bekúszás, osonás, amolyan Mission Impossible-módra. Szőts Orsi komolyan veszi a sejtelmességet.
„- Orsika, lámpával, lécci!”
„- De fokozni akartam a feszültséget.”
„- Ha nem lesz fény, nem fogsz látszódni.”
„- Jól van, arra most nem gondoltam.”
És bohóckodnak. Aracs Eszterrel jó párost alkotnak. Amolyan Markos-Nádas duó, de néha Jim Carrie, olykor Boncz Géza jut eszembe róluk.
Rita ösztönzőleg elejt egy mondatot: „Van még egy csomó jelenet, amit még fogalmam sincs, hogy oldunk meg.” Jelzem, bármilyen furcsának is tűnik, csak az mer ilyet mondani ebben a helyzetben, aki magabiztos; tudja, mit akar.
A következő zenei bejátszásnál figyelmeztet: „Tóni, legyél velünk.”
És lám, amikor ismét Rákóczi Tónin a sor, másodpercre pontosan ott állítja meg, ahol kérték.
A darabról? Lenkefi Zolit idézve: olyan kártunnetvörkös lesz.
Összegezve és megnyugodva: három jó előadás van születőben; a szereplők, közreműködők szakértelmének, tudásának köszönhetően rekordidő alatt.
Előtérben a háttér
Ejtsünk pár szót a háttérstábról. Ahhoz, hogy három nap alatt a semmiből élvezhető előadás szülessen, az írókon, rendezőkön, színészeken kívül népes csapat munkája szükséges. Díszlet, háttér, bábok, és számos, ehhez szükséges eszköz kellék.
Lássuk néhány példát:
- fúrópajzs,
- két kis méretű rózsaszín kosztümfelső,
- kis p.csa szemüvegkeret,
- virágos rét,
- ördögfarok,
- varangyos béka,
- elegáns női bőrkesztyű,
- egyszer használatos gumikesztyű,
- 8 telefonkészülék.
És még sorolhatnám. „Lehetetlent még nem kértek.” – tudom meg. Valóban, eddig még nem született olyan kérés, amelyet ne tudtak volna teljesíteni a bábszínház munkatársai. Természetesen a rendezők is nagyjából tisztában vannak a lehetőségekkel.
Basszus, piros-fekete csíkos póló! Kettő! – kétségbe esett hang az éterben.
A két vödör mihez kellett? – telefonos segítségkérés.
A folyamatosan érkező kérések, rohammunka ellenére nyugalom uralkodik a stábon. Vagy csak a fáradtság teszi.
Eközben Lovas Gábor mind a három produkció zenei hátterét biztosítja. Az egyik pillanatban még Elvis Presley-től gitározza a Love me tendert, a következőben, egy másik csapatnak szintetizátoron játssza a Tavaszi szél című dalt.
Érkeznek az ajándékok, fő a kávé, megy a nyomtatás. Na jó, abbahagyom, mert lassan egy lelkes termelési riporttá kerekedik magasröptű bejegyzésem.
Délelőtti helyzetkép
Alakulunk. Hoffer Károly csapata aprólékos, részletes gondossággal megy végig egy jeleneten. Ki csókolta meg Hópihét? A tettes nincs meg. A malacok kapkodják a fejüket, és bőszen tagadnak. Aztán Hópihe vad aerobicba kezd. Le-föl, le-föl. Golyóék alig győzik követni.
A rendező az együttgondolkodásra épít, vevő a színészek ötleteire. A tegnap összegyűrt újságok mára bájos, karakteres figurákká alakulnak. Kis visszatekintés, honnan is indultak: http://napsugarbab.hu/napilapbol-sertest-hizlalni-malacunk-van-sikban
Veres Andrásék csapatától a következőkkel búcsúztam tegnap: A Föld átfúrása megjelenítésénél megakad. Hogy miként oldja meg ezt, mennyire lesz kellemetlen és zsúfolt a pokol, remélhetőleg a következő látogatásnál kiderül.
Amikor belépek, láss csodát, éppen átfúrják a Földet. A fúrás után 3 ördögfióka kiforrott párbeszéde következik. Persze, azért tompítsuk a jelzőt a verseny tempójának viszonylatában! Közben megérkezik a darab szerzője, Orbán János Dénes. Láthatóan elnyeri tetszését a látvány.
A Fúrásvájásmarkolás Kft. igazgatója és a többiek éppen kávészünetet tartanak. Szőts Orsi kávéfőzőt szerel. Ez úgy néz ki, hogy simogatja, becézgeti a szeszélyes gépet. És láss csodát, lassan, de biztosan csordogálni kezd az illatos fekete.
Ugyanez a bravúr - a tegnap 8 napon belül gyógyuló sérülést szerzett – Terjék Attilának nem sikerül. Ő az erő dominanciájában hisz, és az csak ront a helyzeten, hogy megpróbálok segíteni. De nem ő lenne ORDONÁNC GYÖRGY, a legfőbb miniszter, ha nem sikerülne. Jutalma egy csésze kávé.
Közben megérkezik Fekete Péter igazgató, kezében 3 ipari elemlámpával, töltővel. Ilyenre gondoltatok?- a mosolygós arcok önmagukért beszélnek. Sikerült felülmúlni a várakozásukat.
A tetőteraszon napfényben sütkérező színészek, rendezők, írók élvezik a friss levegőt, egymás társaságát. Valaki szöveget tanul guggolva, akad, aki kavicsleltárt tart, vagy éppen sodor egy cigarettát. A zsebkendőnyi területen akkora a népsűrűség, hogy felmerül a kérdés: Ki maradt az Ibsen Házban? A következő bejegyzésben erre is fény derül.
Lovas Gábor mind a három produkció zenei hátterét biztosítja. Az egyik pillanatban még Elvis Presley-től gitározza a Love me tendert, a következőben, egy másik csapatnak szintetizátoron játssza a Tavaszi szél dalt.
Fantasztikus a segítői gárda. Eddig nem született olyan kérés, amelyet ne tudtak volna teljesíteni.
Tessék, csak tessék!
Szombat reggel. Ébred a belváros, a zárva tábla 180 fokos fordulatot tesz, a kosár útra kel, a régi seprő jól seper. Persze, ha arrébb mennénk pár száz métert, ugyanez kissé felfokozottabb, már-már kaotikus képet mutatna, hiszen a csabai piac ekkorra hiperaktív mozgásba lendül. A könyöklőnél, büfénél fürtökben, lángososnál, hentesnél kígyózó. Tömeg és sor.
De vissza a látszólagos nyugalom szigetére. Kissé nyúzott arcok, a Samsonite reklámozhatná magát egyiken-másikon. Nem kívánt kellék a táska, de adja magát.
Érkezik egy helikopter, leszállópálya nem kell, mert Somáé volt, és várja vissza. A meggyűrt újságpapírból karakteres malac bontakozik ki. Mégis Elvis, a király. Séró belőve, indulhat a próba.
Most inkább a hátország mozgolódik. Elő kell készíteni mindent, amit éjszaka, a nap végén kértek a csapatok. „Egy hónap alatt bármit az égvilágon megcsinálnánk, de két nap alatt?” Majdnem bármit. Egy fél nap tapasztalatát leszűrve biztonsággal mondható: érdemes lesz vasárnap 15 órakor az Ibsen Ház stúdiótermébe látogatni gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek.
A sorok írója lassan frászt hoz a körülötte lévőkre kérdésével: kit, milyen korosztályt fog megszólítani a darab? Muszáj feltenni, mivel a tisztelt nagyérdemű erre (is) kíváncsi. Egzakt válasz még nem adható, de ahogy haladnak előre a csapatok, telik az idő, egyre pontosabb tájékoztatást fogunk tudni adni.
Addig is csak tanácsolni tudom: szánjon időt a kedves olvasó arra, hogy ellátogat az Ibsen Házba.
Az I. emeleten találja a Sík Ferenc-termet, ahol Hoffer Károly csapata próbál a gyors és kreatív eco-technikával (meghatározás by Lenkefi Réka) kézült újságpapír malacokkal. Ezen a szinten nyithat be a táncterembe, ahol a Pokol formálódik Veres András vezetésével. A II. emeleti bábszínházi előadó-, és próbateremben mára stabilabb asztalokból ácsolt alagútban formálja Jét, Kát, Bronsont és a többieket Bartal Kiss Rita.
Egyszóval: jöjjenek! És a választ első kézből kapják meg sokszor feltett kérdésemre.
Amint az utolsó betűt leütöm, lép be a műhelybe Karesz: "Készülődik a kis patkányom!" – gondolva az egyik szereplő karakteres figurájára.
Ezt látni kell, elindulok.
Dráma a drámában
Kedves olvasó! Kezdjük ismét egy kvízkérdéssel:
Milyen lehet annak a próbának a hangulata, ahol a darab szereposztásában a következő karaktereket találjuk:
KÁ, kis földalatti lény, notórius konfliktuskerülő
JÉ, kis földalatti lény, céltudatosságra törekvő
TIBORC, frissdiplomás fúrópajzs-kezelő, valaha ő is volt fiatal
BRONSON, kis földalatti haver, gyorsítókon él
ORDONÁNC GYÖRGY, a legfőbb miniszter
A DOKTOR, a legfőbb miniszter jobb keze
ZSURNÁL ZSÓKA, újságíróasszony, örök szélmalomharcos
PITTBULL KUTYA, széplélek
a.) fagyos
b.) fergeteges
c.) csendes
Nos lássuk! Asztalok egymáson, a középső aljában három szereplő: a nagy hangú munkavédelmi sisak, jobbján és balján két, tenyérre rajzolt szereplő: Ká és Jé. A tenyérlények bizonytalanok, nem értik mi történik körülöttük, Tiborc egyszerű,de határozott. Szőts Orsi egyik kezén ugye a lény, a másikban egy akkus fúró. Látható élvezettel indítja be véletlenszerűen, amivel majdnem kilyukasztja a lényt.
Aracs Eszter hangos vívódása: A dömper figurát keresem még egy kicsit! De mit nekem egy dömper! megakasztja a próbát, röhög a csapat. Bartal Kiss Rita nem engedi szétesni a társaságot: Haladjunk, menjünk végig a jeleneteken. Rita fejében összeállt a kép, amelyre utalt korábban, és tudja, mennyi idő kell ahhoz, hogy a színpadon is összeálljon.
És megtörténik a baj, beszakad az alagút, azaz az egyik asztal hangos robajjal lezuhan. A következő dialógust név nélkül közölném:
- Be is szartam!
- Azt éreztem akkor?
- Csak a fél mellemet vitte le. Nem baj, pont azt nem szerettem. Kisebb volt, mint a másik.
- Na, ezt írd meg a blogba! Hadd tudja meg az egész világ!
- Már csak négyen vagyunk. A próbák egyre nehezebbek…
A rendezőnek is erőt kell vennie magán, de haladni kell. Hogy a dráma fokozódjék, Terjék Attila horzsolt, vérző lábbal folytatja a munkát. Hiába a sérülés, Attilának szerepe szerint squasholnia kell. Van valahol egy squash ütő? Egy palacsintasütő is jó lesz. És Lenkefi Zoli már hozza is az utóbbit. Egy valamirevaló bábszínházban ne lenne palacsintasütő?
Napilapból sertést hizlalni - malacunk van Síkban
Van egy béka, aki hisztis, és egyébként Hópihe volt, a malac. Golyó egy kicsit tudálékos disznó. Dió, a 4.a-ból szélesen gesztikulál, Röffmester telefonjára pedig összerezzen mindenki, és egymás szavába vágva próbál üzenni a kagylóba. (Telefonkagyló: ízlelgessük ezt a szóösszetételt, hiszen az okostelefonok világában pillanatokon belül eltűnik, a történelem részévé válik.) Elvis, nem a király, hanem egy unott malac. Könnyen felmérgeli magát.
Ennyit sikerült leszűrnöm Hoffer Károlyék közös darabértelmezéséből, olvasópróbájából, amikor először beléptem a Sík Ferenc-terembe. Persze, ott is ragadtam.
Karesz finoman instruál, beszúr egy-két kérést, tanácsot, elfogadja a hasonló közbevetéseket.
A felolvasás végén a csapat megállapodik abban, hogy húzni kell a darabból. Ha nem hallottam volna a rendezőtől korábban, hogy Szálinger Balázs engedi az alkotás formálását, alakítását, meglepődnék. Majd mindenki vadul újságot kezd gyűrögetni, bábok készülnek. Malacokat várnának Csortán Zsókáék, de előbb egy denevér, majd egy nyúl üti fel a fejét. Egyik sem egy kívánatos, gömbölyded sertés. Amelyik mégis kezdené felvenni várt alakját, laza lesz. Laza malac, nem pedig kemény sertés. A következő kép már a bábkészítő műhelyben talál, ahová a csapatból hírnök jő: ragasztó kell. Mihez?- jön a kérdés, én pedig a jól értesültek magabiztosságával válaszolom: malacot fixálni.
Közben kapom a hírt: a „síkosok” homokot rajzolnak.
Az utolsó előtti sorsolás
Valami történni fog. Kissé közhelyesen: tapintani lehet a feszültséget. Email-várás, kávé, esti „workshop” felemlegetése. Színészek, rendezők, bábkészítők jönnek-mennek a zegzugos folyosókon. Apropó, zegzugos folyósok: a rendszeres bábszínház-látogatók az előadótermet biztos meg fogják találni, de ha a próbákra szeretnének benézni, és véletlenül mondjuk egy pelenkázóban találnák magukat, ne ijedjenek meg. Hívják az alábbi linken található hölgyek (Szantner Tiborné Juli, Lenkefi Réka) valamelyikét, akik biztosan fognak tudni segíteni: http://napsugarbab.hu/kapcsolat
A sürgés-forgás közepette Szálinger Balázs íróval találkozunk. A bemutatkozást a következő magyarázattal kíséri: „Arcomon az öröm és letargia egyszerre látható. Egyébként most örülök!”
És elérkezik a sorsolás pillanata, amikor is kiderül, a rendezők melyik csapattal dolgoznak vasárnapig. No, itt kevésbé a feszültség, mint inkább a fejfájós vidámság tapasztalható.
A cilinderből elsőként Bartal Kiss Rita, Blattner Géza-díjas, kecskeméti rendező húz, méghozzá a 3-as számú csapatot:
Színészek:
- Szőts Orsi
- Terjék Attila
- Aracs Eszter (Kecskemét, Ciróka Bábszínház)
- Szőke Kavinszky András (Nagyváradi Állami Szigligeti Színház Lilliput Társulat)
- Gábor Anita (Jókai Színház)
súgó-asszisztens: Török Angéla
hang: Rákóczi Antal
fény: Bajusz Gergő
műhelyben felelős: Lenkefi Zoltán
műhelyben dolgoznak, technikai háttér: Kvasz Annamari, Palkovics Brigitta, Lipták György, Gazsó Zoltán, Polgár Zoltán, Szabó József
Ők Fekete Ádám SÜVÖLVÉNY EKSZPRESSZ KETTŐBÉ című darabját dolgozzák fel.
Veres András a 2-es csapatot kapta, szerezte meg Fortuna segítségével. Tagjai:
Színészek:
- Soós Emőke
- Czumbil Örs
- Hanyecz Debelka Róbert (Nagyváradi Állami Szigligeti Színház Lilliput Társulat)
- Nyirkó Krisztina (Kecskemét, Ciróka Bábszínház)
- Bíró Gyula (Jókai Színház)
súgó-asszisztens: Kovács Anna (design szakos hallgató)
hang: Rákóczi Antal
fény: Bajusz Gergő
műhelyben felelős: Nagy Ildikó
műhelyben dolgoznak, technikai hattér: Kvasz Annamari, Palkovics Brigitta, Lipták György, Gazsó Zoltán, Polgár Zoltán, Szabó József
A csapat Orbán János Dénes: Pokolalatti avagy az alagút vége írását viszi színre.
Hoffer Károly remegő kézzel húzza ki az utolsó számot. Kitalálják? Igen, az 1-es. Csapata:
Színészek:
- Csortán Zsóka
- Balázs Csongor
- Szörényi Júlia (Kecskemét, Ciróka Bábszínház)
- Dénes Emőke
- Nagy Róbert (Jókai Színház)
súgó-asszisztens: Németi Ágnes (design szakos hallgató)
hang: Rákóczi Antal
fény: Bajusz Gergő
műhelyben felelős: L. Deák Réka
műhelyben dolgoznak, technikai hattér: Kvasz Annamari, Palkovics Brigitta, Lipták György, Gazsó Zoltán, Polgár Zoltán , Szabó József
Darabjukat Szálinger Balázs írta, Malacok címmel.
A sorsolást persze nem egy közjegyző árgus figyelme, hanem a felcsattanó taps, „Megjósoltuk!”, „De jó!”, „Tudtam!” kommentárok fűszerezik.
Az ismerkedés a darabokkal, csapattagokkal most kezdődik.
Apa, kezdődik!
Ezzel fogadott reggel a kisebbik fiam. Igen, gondoltam büszkén, a gyermek már tudja, hogy mától indul be teljes gőzzel a drámaíróverseny. Majd némileg csalódott félmosollyal vettem tudomásul, hogy a Lego Chima legújabb epizódjára gondolt. Egyébként ebben a műalkotásban motoros lego krokodilok harcolnak egymással. Érthető, nem? Ekkor eldöntöttem, hogy vasárnap 15.00 órakor mindenképpen elviszem az Ibsen stúdióterembe. Miért is? – tehetném fel a provokatív, témaindító kérdést.
Az I. Bábos Drámaíró Versenyen tegnap este kisorsolták azt a témát, amelyből a felkért írók megírták darabjaikat. A forgatókönyv szerint ezekben a pillanatokban, azaz 8.00 óra környékén landolnak alkotásaik a két teátrum igazgatójának email-fiókjában.
A rendezők 9 és 11 óra között értelmezik a darabot, majd ebéd után 1-től 5-ig utasításuk alapján a kellékek, bábok, esetleges zenei anyagok előkészítésére kerül sor. A legfrissebb információk szerint erre már ÉRDEMES BENÉZNI! Nem beszélve a 17 órától kezdődő próbákra.
Annyit kell csupán tenni a tisztelt nagyérdeműnek, hogy a jegypénztárban befáradva megváltja jegyét a záró előadásokra. Ezzel a jeggyel három napon keresztül szinte bármikor be lehet nézni az előkészületekbe, próbákba. Ahogy korábban Lenkefi Zoltán említette: Ezt úgy érdemes, hogy nem csak bekukkant a vendég, hanem egy kicsit leül, megfigyeli, hogyan instruálja a rendező a színészt, milyen párbeszédek alakulnak ki.
Szombaton egész nap zajlanak a próbák, illetve a színházi előadások bemutatóján lehet részt venni, vasárnap pedig még délelőtt csiszolják a bábelőadásokat, hogy délután megtudjuk, mit rejt az alagút vége.
