Farkas Wellmann Éva blogja a Magyar Drámaíró Versenyről
Még egy óra
Nem valószínű, hogy még egyszer hozzájuthat a csapat a színpadhoz a bemutató előtt, ezért - szinte nyugodtan - a problámásabb jeleneteket ismétlik. Katkó Ferencnek nincs könnyű dolga: adott pillanatban három vagy talán négy szerepet is játszik. Időközben előkerül a szerző, aki - hála Istennek, úgy tűnik - él, sőt, egészen jó formában van. Neki is vannak ötletei a produkciót illetően, melyeket Dávid Zsuzsa jó szívvel fogad, és alkalmaz is. Háy János nyugodtan, figyelmesen követi az eseményeket.
A színházban közben mindenki a bemutatóra készülődik. Sokan rálátnak már mindhárom produkcióra, de egyre kevesebben tudják akár csak meg is tippelni, hogy melyik darab fog nyerni. Minden blogíró teljesen elégedett a maga csapatával; elfogultak vagyunk, és ez így van rendjén. Én meg nagyon kíváncsi is: élőben nem igazán jutott időm megmártózni a másik két darab hangulatában. Majd a bemutatón! Már csak egy óra, és kezdődik!
Élesben
És végre színpad... Most már érezhetően feszültebb a hangulat, de nem annyira a bemutató közelsége miatt - inkább, mert kevés ideig lehet próbálni ezen a helyszínen. Nagyobb a médiajelenlét is. Fények, hangok beállítása. Őrült iramban. Így is érezteti a rendező, hogy minden részletnek kimunkáltnak kell lenni, az idő rövidsége nem mehet a minőség rovására. Kérdés, hogy vajon mennyit alhattak éjfél óta a színészek, hiszen szinte mindenki tökéletesen tudja a szövegét. Fehér Tímea és Kovács Edit pédául el tudná hitetni bárkivel, hogy három hete ismerik a darabot.
Kellékek, jelmezek rendben. Rövid ebédszünet, aztán folytatás tovább a Vigadóban. Talán bemutatóig?
Presits Tamás és Gubik Petra
Két szakítás
Miután minden szöveg és kép helyére került a Bárkaonline-on, sietek vissza a próbára. Egy szeretők közti drámába csöppenek: Péter és Timi szakítani készülnek (bár még talán maguk sem tudják). Szakad itt minden a jelenet végére: cérna is, de már-már a test is. R. Kárpáti adott ponton a rendező felé fordul: "Erre talán egy fiatal, hajlékony színészt kellene keresnetek!", mire Dávid Zsuzsa, enyhe aggodalommal a hangjában: "Csak amit bírsz, Peti...", de Péter sem hagyja magát: "De hát azt itt mind nem mutathatjuk meg!" Örömmel nyugtázom, hogy a hangulat megmaradt, még ha komolyodott is némiképp a játék.
Mindezek után már nem lep meg Petra és Timi zajos szétválása sem. Egészen elképesztő jelmezek kerülnek elő; van itt spagettipánt, rocker szerkó, ezüstfényes miniszoknya és sapka, csillámos piros harisnya... Innen már egyenes az út a brandépítésig.
S megint elölről...
A teljes darab újrajátszása után már csak egy viszonylag rövid beszélgetés van hátra a rendezővel. Utána, mint féltő anya, Dávid Zsuzsa hazaküldi a színészeket. Elégedett. Reggel 9:30-tól majd összemondják kétszer a szöveget, 10:30-tól pedig övék a színpad.
Hazaindulok. A portás bácsi, szokásos kedvességével megkérdi: "Vége a mai napnak?" Mondom, "úgy tűnik", mire valahogy ösztönösen mindketten a falon függő órára nézünk. A nagy mutató éppen akkor mozdul át a mai napba...
Dávid Zsuzsa
Kovács Edit és R. Kárpáti Péter
Helyzetjelentés, aranyköpésekkel
Az olvasópróba, karakterelemzések végére megérkeznek a díszletek. Három fő tér különül el a színpadon, s ezek több helyszínét is adják a darabnak: tipikus vidéki konyha (fontos emberi drámák helye) és szobarészlet, vegyesbolt, utca, show műsor-terem. A kellékek elrendezésében a színészek aktív szerepet kapnak. R. Kárpáti Péter (félre): „Méghogy a színészet egy elméleti szakma!” De nem ez az egyetlen aranyköpés a próbafolyamatban. Szinte néhány percenként elhangzik egy-egy.
Például, miután Dávid Zsuzsa elégedetten nyugtázza, hogy a Jókai Színházban minden adott, hogy elképzeléseit megvalósítsa, azonnal be is állítja a tér közepére Kovács Editet és R. Kárpáti Pétert, a következő rendezői utasítással: „Ti itt középen teszitek tönkre a házasságotokat!” Aztán egy féljelenetnyi haladás után: „Menjünk elölről!” Mire a ma este különösen sziporkázó R. Kárpáti: „Nem. Menjünk hátulról!”
A rendezőnő feszülten figyeli a játékot, rendelkező próba van. A vidéki konyhában férj és feleség beszélget. Adott ponton, két mondat között megáll a férj egy pillanatra. Mire Dávid Zsuzsa lelkesen: „Milyen jó volt az előbb az a kis csönd!” R. Kárpáti erre: „Milyen jó, hogy néha nem tudjuk a szöveget!” Kevéssel később ugyanő feleségét szidja a darabban: „Már rajta a Kóbor pecsétje!”. Aztán kiegészíti: „Beletette a… pecsét.”
A szójáték, a vicc most már állandó szereplővé növi ki magát. Presits Tamás mondata: „Az igazság az, hogy meghalt.” Mire hozzáteszi: „Az igazság is…” És még csak egy kedvenc mondat Dávid Zsuzsától: „Próbáljuk meg ezt a népmesei panelt: Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kisvárdai pedofil…”
Nos, körülbelül ez a hangulat; a színészek versenyt nevetnek az érdeklődőkkel, akik szép számban kísérik figyelemmel a próbát. Nagy Róbert kiegyensúlyozott rendezőasszisztens, sőt, a súgó szerepét is betölti. Mindezt mosolyogva.
Gyorsinterjú Dávid Zsuzsával
Háy János darabjának rendezőjét az első reakcióról, ötleteiről, kihívásokról kérdeztük
Dávid Zsuzsa:
A darabot nagyon jónak tartom. Annak nagyon örültem tegnap este, hogy nem vagyok drámaíró, mert ha én kihúztam volna tegnap este egy ilyen cikket, bele is halok, nem tudtam volna, hogy mit írjak belőle. De hát látszik, hogy aki drámaíró, az drámaíró. Háy János írt egy nagyszerű történetet, ami azért külön gyönyörű, mert emberi sorsokat, teljes életeket látunk benne, olyan karaktereket, amelyekkel a mindennapjainkban, a mai Magyarországon is találkozhatunk. Ugyanakkor erőteljesen szól arról a helyzetről is, amikor nem vagyunk megelégedve a médiával, annak bizonyos szereplőivel. Egy több stílusú művet hozott létre János. Nekem ugyan halálfélelmem van, mert még soha nem csináltam ilyet, de a nagyszerű kollégák, háttérmunkások segítségével igyekszünk a legjobbat kihozni a darabból, a komikus oldalai mellett az elgondolkodtató üzeneteit is megmutatni. A színház lényege ugyanis az, hogy szembesítsen bennünket saját magunkkal, hogy azt a bizonyos shakespeare-i tükröt az arcunk elé tartsa.
Átmenet élő és holt szerző között
Összeállt – vagyis ült – a fehér csapat: szerző, színészek, rendező, mindenféle segítői a produkciónak. Az alaphangulat remek; már nagyjából mindenki átfutotta Háy János ma éjjel született drámáját. Dávid Zsuzsa, a darab rendezője előrebocsátja a tényt, hogy az élő szerzővel általában legalább annyi előny jár együtt, mint hátrány, de a mi esetünk különösen szerencsés, mert segítőkész, kreatív, nyitott drámaíróval van dolgunk. Háy János némileg felülírja a rendezőnő felosztását: szerinte most egy átmeneti jelenséggel, azaz félholt szerzővel kell szembenézni. De még mielőtt teljesen meghalna (vagy legalábbis elmehetne aludni), dolga van: el kell olvasnia hangosan a csapatnak a friss szöveget.
Háy ezt készségesen meg is teszi; nagy kacagások, néha hozzáfűzések kísérik az olvasását. Szerzőnknek látható módon kézenfekvő volt a téma: mindent tud az átlagember mindennapjait meghatározó média-kínálatról, de tulajdonképpen annál sokkal többről: a hétköznapok megrögzött gesztusai alatt lappangó konfliktusokról, tragédiáiról is.
Rengeteg aktuális, a színészekre és életük utóbbi részére utaló mondatot találunk a darabban – egyenként fulladoznak a nevetéstől (kiváltképpen az X-faktorból ismert békéscsabai színésznő, Gubik Petra és R. Kárpáti Péter, a Barátok közt néhai András-a).
Az Ázsiavíziós dalfesztivál 2013, elfogultság ide vagy oda, nyertes-gyanús darabnak tűnik, bár a beszivárgó információk alapján a másik két szöveg is fergetegesre sikeredett. Külön pikantériának számít az a szerzői megoldás, hogy Háy minden szereplőt az eredeti keresztnevéről nevezett el. Az olvasás során ez is fokozta a derültséget.
Miután a most már háromnegyed-holt szerzőt pihenni engedjük, jöhetnek a rendezői ötletek (egyelőre még csak utalás-szinten), megbeszélés a kellékes és jelmeztáras kollégákkal. Dávid Zsuzsa elképzelései világosak, utasításai követhetőek, mégis mindvégig érezteti: számít az ötletekre, egyéni megoldásokra. Embert és idegrendszert próbáló 30 óra elé nézünk, mindenkinek a maximumot kell nyújtania az őt érintő területen. Ez bizonyos mértékben érezhető a most már kicsit idegesebb kacajokból. A folytatás előtt erőgyűjtés: egy rövid ebéd még mindenkinek belefér…
