Versek

 

 Sz__lyes-P__l_D__niel.jpg

 

Szélyes-Pál Dániel

 

 Játékos

 

1. Pocakos férfiak érkeznek a partra, talpuk a nedves homokba süpped.
2. Lassan teszik le ruháik, félmeleg hazafisággal lépnek a pályára.
3. Egymás feszes tekintetét keresik.
4. Ahogy kiosztják a mezeket, zöldek és narancssárgák haragudni kezdenek egymásra.
5. Szemüket becsukják, felidézve régi sérelmeket megszületik a csapatösszhang.
6. Nagy zsibongás támad, hirtelen mindenkinek igaza lesz, és ordítanak.
7. Örülnek egy-egy gólnak, majd továbbhaladnak.
8. Szabadrúgást adnak, ha valaki sokáig fekszik. Bírók ők mindahányan.
9. Úgy játszanak, mintha övék lenne a világ.
10. Ha messzire rúgnak, a kapus moccan, kényelméből kilép.
11. Hanghullámok által tájékozódnak, mint a denevérek.
12. A kétórás játék után szétszélednek, mint a tanítványok.

 

 

Lassú folyó

 

Az én fiam lassú folyó, apadásra kész.
Az én apám idős tölgy már, rothadó egész.
Az én fiam lassan jön, és szívja véretek.
Az én apám múlt idő, és mindig kéreget.
Az én fiam félve kel, és bűnöket követ.
Az én apám hiába jár, hiába öreg.

 

 

Nagyétek

 

Aki a húsát megette, a csontját is egye meg.
Aki magát régen szerette, másért is tegye meg.
Ha a szebbjét megvette, a gyengébbjét is vegye meg.


Egye meg, egye meg, egye meg.

Egyen makkot, diót.
Egyen magának valót.
Egyen lassú szárazságot.
Egyen csontvékony álmot.
Egye magát, egyen engem,
végtére hazátlan lettem.

Itt a húsa, itt a leve.
Hazugnak hazug a neve.
Maholnap is ezt vegye,
ezt egye meg.

Lerágja a húst a csontról,
nem vár próféciát bolondtól.
A hús mellé kenyér is kell,
menjen innen, menjen el.

Húst a hús eszi.
Féreg a férget.
Köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy élek.

Húst a katonának, szénát a lovának,
magamnak kötelet, Isten ad eleget.

Olcsó húsnak híg a leve,
maholnap tele lesz vele,
maholnap is ezt tegye,

ezt egye meg.

 

Megjelent a Bárka 2024/1-es számában. 


Főoldal

2024. február 22.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png