Debreczeny György
kútjából a kétségbeesésnek
Thomas Bernhard nyomán
egy jó szó sistereg
a bejárat előtt állnak
az egymásra stócolt éjszakák
a ház mögötti fákkal
beszél a Hold
kevesen énekelnek vélem
tiszteletre méltó Atya
országod bejáratánál
és vérző szívünkbe zuhannak
a szótagok az esős márciusban
*
vissza kell mennem a faluba
vagy vissza kell térnem
egy szerelembe
sonkát teszek száraz kenyérre
felébresztem panaszommal a foglyokat
a fogolymadarakat
s az éhes vetési varjakat
vizet húznék a pusztaságban
kútjából a kétségbeesésnek
mert annak vize kifogyhatatlan
*
hol a hazával kötött szerződésed
hova hánytad el
piszkos papírdarabkán szótagok
száműzetésbe vezetnek az utcák
a beteg lélek magasan suhan el
az elhagyott falvakat halni tanítják
az öregek
az öregeket halni tanítják
gyermekeik
hebegésemet
semmiben lebegésemet fogadd el
tiszteletre méltó Atya
a te országodba nincs bejárat
*
keleten látom apámat
zongorázni a virágágyban
hadifogságban a szív
s egy jó szó sistereg
törött ágon gubbaszt a madár
túl későn múlt el a reggel
túl későn múltak el az évek
a szétzúzott darufülkék
elrákosodott gégéjébe zuhannak
hol vannak azok a koszos
papírdarabkák
azok a bemocskolódott
széttépett papírcetlik?
*
a halak beszédét akarom hallani
a halak ünnepi beszédét
akarom hallani
amikor átadják az ellopott utat
amely az új halfeldolgozó
üzemhez vezet
látom apámat a régi úton
nagyon messziről jön haza
keletről keletre
beszél vele a Hold
disznóröfögés
átabotában
a rigó alkonyi állapotában
mindig ugyanaz az orgonazúgás
a nyár repedt hintalova
csendben repedezik tova
fénylő kupakokból isszuk
mindannyian a boldogságot
az angyalok röptétől riadtan
hallgasd hogy ég a bozót
fehér vánkosokon
másodperceg a stopper
*
láttam a harangszót meghalni
a szobákban
ki vigasztal majd
ha jönnek a völgyekből
a halott rigók akiket
halott malomkerekek kísérnek
és melyik út vezet itt
hé paraszt
budira
Budára
anyám ablakába
*
ha meghalsz kabátodba bújnak
a fenyvesek
kalapodat elemelik a parasztok
abban mennek vasárnap a misére
keleten látom magamat
kabát nélkül
kalap nélkül
síromnál állva
szétverték azt a parasztok
majd feltámadunk a tűzben
és megtisztulunk a tisztítóban
a tisztítótűzben
a nagy kalpatűzben
a nagy kalaptűzben
a kalapos kirakatában
*
halad a gyászmenet
a söröskorsóban kétségbeesetten
méltatlan vagyok én
a nyár repedt hintalovát
meggyászolva meglovagolni
nem halok meg mielőtt
nincs csordultig gyásszal a korsóm
vörös gesztenyefák alá temetem
ezt az egyedül magam
kitalálta világot
de a gesztenye tüskéit el nem temetem
nektek adom
*
sokakért szólottál
ó disznóröfögés
sokakért felszólaltál
széthulló nyarunk húsában dalolsz
elvégre ma pihenőnap van
és minden gyalázatos
a halotti torok telt korsóiból
a halotti korsók teli torkából
gyöngyözik a kacaj
hallom amit most hallanom kell Uram
hangod az én hangom lesz
disznóröhögés
ó disznóröfögés
mindannyiunkért felszólaltál
*
láttam az orgonazúgást
láttam meghalni a harangszót
a kalapos kirakatában
halad a gyászmenet
gyöngyözik a kacaj
láttam a harsonaszót
és láttam az angyalt
síromnál állva
hallom amit most hallanom kell Uram
hallom a disznóröfögést
Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.