Versek

 

 simai_mihaly_m__ret.jpg

 

Simai Mihály

 

Március, 1957

 

(Fekete Pálnak, a legbátrabb, legigazabb magyarnak,
a fegyvertelen hősnek, a kristályszívű forradalmárnak,
aki Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Döblinget,
Trianont egyszerre élte meg 1956 misztériumában és
mártíriumában, – a szabadság csillagóráiban, a megtor-
lás évtizedeiben és a mártírok emlékének megőrzésében-
megírásában)

 

I.

Zászlait bontja, tüntet a tavasz.
Szirom-hóval a meggyfám behavaz.

Virág-ének és madárdal-kokárda
lázít reményre, hitre, bátorságra.

S azt kívánja tőlem az Örök Kezdet,
hogy egy dermedt tavaszra emlékezzek –
ne feledjem a nekem legszentebbet,

amikor egy tankok-tiporta ország
még álmodta, hogy megfordítja sorsát…

még a falakon fölfénylett az eszme,
még mozdult a Nemzet fájdalomteste,

még melengette összetört szivünket:
hátha… lehet még e hazában Ünnep…!

még reméltük, még hittük, még üzentük,
hogy MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK!!

 

II.

Amit akkor a tavaszi szél diktált,
néhány verssorban továbbadtam mindjárt.

Jó szerencse, hogy ki-ki elégette,
s nem került be ez is a „Fehér Könyvbe”…

….mert tavasz nem jött! zord orosz telet
zúdított hazánkra a hongyűlölet !

…és tél lett és csönd és hó és halál…
nagyobb, mint azt a Legnagyobb megírta már…!

De évről évre, jöttén márciusnak,
azok a sorok újra föltolulnak.

Azt kívánja tőlem az Örök Kezdet,
hogy egy elégett álmon elmerengjek…

Állok fényszomjas szívvel rendületlen
a tavaszodó élet-rengetegben
– s míg élek, újraélem azt a versem:

Hol vannak hát a Lyukas zászlaink...?!
Március napja harcba hív megint!

Március azt akarja, újra éljünk!
Szent akarattal virágzik a vérünk…

Akárhogy fogyunk, vérzünk, fájunk, vesztünk:
nincs vége...! MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK !

s ha meghalunk, ha érte meg kell halnunk,
örök tavaszként él a forradalmunk!

 

III.

Voltak már s lesznek márciusok szebbek,
nekem az az egy marad a legszentebb,
mert egy lélekkel l é l e k z e t t a Nemzet!

…s ahányszor tavaszi szél vizet áraszt,
újra moccan egy fájdalomtest bennem,

és szárnyat bont és elrepül a lelkem
megölelni lelkét Fekete Pálnak,
a csabai Ötvenhat héroszának,

Éltesse-áldja Isten és a nemzet –
hűséges hősét a honszerelemnek!
– mert Ő szívében minden új napon
egy nagy, szent forradalmat újrakezdett!

 

 

Haiku-füzér

 

KÖZérdekű KÖZlemény

mi köze ..?! mi közöd. .?! mi közöm...?!
– a közöny-özön
beköszön –

 

Három határ-folyóm

a Körös a Tisza és a Léthe
három határfolyóm között szerettem bele az emberlétbe
a Pillanat a Soha és Örök gyötrelmes-gyönyörű háromszögébe

 

Idő-zavar

az én nyomtalanul eltűnt időm
a te nyomtalanul eltűnt időd
nyomában

 

Szegény kis faun téli dala

ha most
nem fáznék
– nimfáznék!

 

Vizsga-undor

Leg-nem-kedvencebb profomon
nem hagy nyomot a pofonom
(persze csak álmomban pofozom)

 

Abszurd rímek

nehány
trehány
egymásra hány

 

Idő-zónák

mikor az Élet ölbe vesz
mikor az Élet átölel
– mikor az Élet halálra-ölel –

 

Tér-elmélet

minden filozófia
annnyit ér
amennyire végtelen benne a Tér

 

Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.


Főoldal

 

2022. április 28.
Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Mohai Aletta: VérpacaMagyar Dániel új rövidprózái
Ha sok a meggy, akkor kevés a búza?Mi baja Medárdnak a kólóval, és mit keres az özönvíz Eleken?
Nádasdy Ádám verseiCsillag Tamás verseiDebreceni Balázs: Börtönversek / KarantényekBánki Éva versei
Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-BudaMárton László: Apa a túlvilágonDarvasi László: Tóth elvtárs
Márton László: Nibelungok. Kriemhild bosszújaZalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png