Ozsváth Zsuzsa
Ima
Talán nem leszel olyan egyedül, mint a kisujjam.
Nem fogsz kijárási tilalom előtt
három perccel tolvajként osonni a kihalt utcákon,
takarodó után öt perccel szökevényként beesni a lakásba.
Nem fogsz rettegni a büntetéstől, egy piszlicsáré kihágástól,
mintha ötéves lennél, rogynál térdre, szétszórt kukoricára.
Füleid készenlétben, a fejmosás másodpercek kérdése.
Te csak szeretni akartál.
Hosszú éjeken át imádkoztál az idő urához, hogy adjon még
pár percet, legyen ideje a szeretésnek, hogy felnőjön,
felkeljen a kukoricáról, levesse az elnyűtt éveket, penésztelepnyi
emlékeket, és hadd legyen az, ami mindig is volt,
ami fizetsége és hivatása mindazoknak,
akik kérik, hagyjon még pár percet.
Talán nem leszel olyan egyedül, mint a kisujj.
Száraz
Két hete nem ittál vizet.
Varázsvesszőt szorongatva botorkálsz a térben.
Valaki átsegít a zebrán; sajnál.
Szegény ember. Patakokban folyik szeméből a vér.
Honnan ennyi nedvesség.
Bármennyire szeretnéd, az alkohol nem válik vízzé.
Van napi rutinod, munkád, ízlésed.
Tisztességesen nézel ki. Működik a tested.
Két hete nem ittál vizet. Botorkálsz.
Patakokban folyik szeméből a vér.
Pirosra vált egy lámpa. Állunk.
Egy völgyzáró gáton felhúzzák a zsilipet.
Egy némajáték elbeszélése
Ez csak Beckett úrnak sikerülhet.
Ó, ne sírj értem, Samuel.
Megváltoztak a státuszok, látod?
Rögtön bensőségessé vált a kapcsolat.
Úgy látszik, ma beszélgetni fogunk (…)
Egyesek szerint modoros az írásjelek elhagyása.
Beckett úr nem hagyja el őket,
csak szereplői szájából távozik a hangsúly.
Olykor maga a hang is távozik,
csak súly marad.
Megkövült rágó a linóleum padlón.
Kinyúlik a ragacs, felszárad a nyál,
többé nem láthatók a fognyomok,
személytelenné válik, mint a csend.
(Szünet)
Szép nap ez a gondolatok megosztására.
Hát oszd meg és uralkodj.
Ó, ne sírj értem, Samuel.
Visszhangzik a tér a hallgatástól.
A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.
Megjelent a Bárka 2022/1-es számában.