Versek

 

 7._Nyilas_Attila_kisebb.jpg

 

Nyilas Atilla

 

Arról, hogy padlón van

 

Padlón vagyok. Most komolyan.
Nem ütöttek ki, de ki vagyok ütve,
nem birkóztak le, de két vállon vagyok.
Padlón vagyok. Bár nem estem el,
ki vagyok terítve, akár hősi halott.
Izmom ha rándul, mint boncolt békáé.
Padlón vagyok, a Földdel repülő
érdes szőnyegen, padlószőnyegen.
A kéró, ahol a kérő kóró kárója olykor még kúró —
de korántsem ilyen kemény,
mint fenti sorban e költemény.
Kóró? Azt is mondhatnám, alig kibújt,
máris elhervadt hóvirág.
Kín lefeküdni, kín elaludni,
kín fölkelni, kín beágyazni
— ha nem is olyan kézzelfogható,
mintha a tökömre lépnének —,
és kín fönt lenni. Aminek örülök:
hogy most legalább nem szédülök.
De kába vagyok, mint a kő.
Kőtálba őröl az Ős-Kába.
Kispoharak, szemüvegek, papírlapok,
a légtérben kerengő tárgyak.
A reggeli gyógyszertől hányingerem van,
könnyem pereg, míg öklendezem.
Rossz a gyógyszerezés?
Vagy pont a gyógyszer kevés?
Vegyianyagok Hamletje vagyok.
Padlón vagyok, vagy a padló alatt
annyival, hogy az már mennyezet?

 

Köszöntő

 

Van még egy órám indulásig,
parfétortáért készülök,
hatszeletes áfonyásért
abba a cukrászdába, ahonnan
az esküvői tortánk is való volt,
és még annyi családi ünnepünké.
Végül is hatan vagyunk,
de ha betoppanna valaki,
majd több részre osztjuk.
Nagyok azok a szeletek.

Tizenkét perc már el is ment,
de még mindig van úgy félóra addig,
amikor édesanyád hívott
— akkor: leendő édesanyád —,
hogy igyekezzek a kórházba,
mert császározni fogják
(életmentő műtét, amely
valóban életet mentett).

Akkortájt indulok majd,
amikor oda indultam el,
a cukrászdában leszek,
amikor megszületsz,
és mire visszaérek haza,
te már itthon leszel.
Köszöntésedre írom ezt.

Tizennégy év
oly hamar eltelt,
talán nincs is hátra
ennyi közös év.
Éljünk hát mindig
a szívünk szerint,
és áldást hoz majd ránk
az a vég.

 

Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.


Főoldal

2021. augusztus 16.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png