Versek

 

 13._Fellinger_Karoly.JPG

 

Fellinger Károly

 

Passió

 

Hagyom,
hogy levetkőztessen
a meztelenség.

Most már soha
nem tudom meg,
hogy kezdődött el,
aminek sose jutok
a végére.

Hátizsákomat, ha elhagyom,
legyen benne
egy játéklabda,
amit a tudtom nélkül
csempészett bele
az Isten.

A halál
a kérdőjel
pontja,
elejtett madár,

a megszáradt süteményből
rum hozzáadásával
gyúrt golyó.

 

Látó-szög

 

Régi fényképeimet nézegetve,
melyeket sok éve nem vettem elő,
ismerősnek találom
magamat.
Rokonaim, osztálytársaim viszont
mintha
csak most lettek volna
lencsevégre kapva,

az új szomszédaim
is lehetnének, vagy
azok, akik a
halálom után
majd megveszik a házam.
Az az eddig még nem látott fénykép is ilyen,
amit sokáig bámultam,
de nem tudtam rájönni,
hogy én vagyok rajta.

 

Ismétli magát

 

Átúszom az ürességen,
hallá kell változnom,
mert nem tudok
kibújni a bőrömből.

Megzavartam a
szemembe gázoló
Istent,
másodszorra
már elnézést kért.

Tiszta
vászonáron
árulja az eget.

 

Örökzöld

 

Visszacsúszok oda,
ahol még sose jártam,
megkímélt tőle
a képzelőerőm,
ami olyan,
mint udvaromon a pázsit,
kéthetente
le kell nyírnom.

A láng,
amit kaptam,
arra való,
hogy akkor is
lássak vele,
amikor már elfújja
az ingázó szél.

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. július 23.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Tatár Sándor verseiTurczi István verseiHartay Csaba verseiGyőrei Zsolt: Amint költőhöz illő
Két vagy három kupica snapszNagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökség
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg