Versek

 

 Fecske_m__ret.jpg

 

Fecske Csaba

 

Búcsú a IV/1-től

 

juharfa néz be az ablakon nem engem
néz már nem itt lakom az asztalnál idegen
ül a feketerigó – hűtlen madár – neki
fütyül a negyedik emelet mint a hegy
magas elaludt – meghalt – bennem a sas

túl soknak bizonyult a hatvanhárom
lépcső zihált a tüdő hörgött a légcső és
egyáltalán és általában megmakacsolta
magát a lábam itt laktam több mint negyven
évig fölérhettem volna akár az égig

ma már a földszint is megteszi botorkálok
lenn a porban s kérdem magamtól ami
volt hol van egy öregember már nem
máshova a múltba vágyik és örül ha eljut
a bevetett ágyig jó így neki vízszintesen

nem csábítod el gyönyörű szirén te sem
aszalódik a test akár a szilva egyre egyre
lelke már alig fér el benne hamarabb jut
szegény az égbe mint a negyedik em
                                                                 el
                                                                    et
                                                                         re

                                                         

 

Hajótörés

 

a sors tévedett volna kedvesem vagy inkább mi
döntöttünk rosszul kellő logisztikai ismeretek híján
ifjonti hebehurgyasággal hogy már félúton
zátonyra futott hajónk  holott sírig tartó utazást
reméltünk mi jön most ezután  ami már volt
vagy új arcát mutatja az élet se előre se hátra
fölöttünk a gyászos ég körülöttünk a háborgó
tenger melynek vize sós mint a könny vajon melyik
sósabb a tengeré vagy a miénk a tengernek mindegy
mi meg  már feladtuk mint megkésett levelet a reményt
a kudarc közös de a fájdalom nem
az külön a tiéd külön az enyém
úgy kell nekünk

 

Holnap is

(Söralátét)

 

(s)örömet nem üvegből
iszom pohárból kocsmazaj mögül
valahol madár szól éveket
számláló kakukk számban
a nyál szívemben minden
szögligeti erdő összefut
mint sárban elakadt szekér
időzik bennem a múlt eltévedt
nyelvemen a szó úgy jár majd
szegény mint a tavalyi hó édes
Istenem lehet hogy te sem vagy
mindenható ha az lennél ez a vers
remekmű volna nem ilyen könnyen
eldobható firkálmány mindig jön
valami rossz ami összetör jaj cigányútra
ment a sör ne légy mohó
megárt ha kevés is a jó
az utolsó józan pillanat
félrelök ha lesz még söröző
holnap is jövök

 

Ott folytatja

 

barátok és borospoharak között
karácsony havában a hegyen
T. vikendházában a hegy valójában
ujjbegynyi szemölcs az unott
város arcán fehér mint szükségét
végző özvegyasszony feneke
most tél van és hó és halál  tél és hó
az van de halál nincs kedves Mihályunk
boldogok a borivók mert övék
a mennyek országa szesszel revétlenített
szilaj szavak szaladtak ki szánkon
hóba hugyoztuk nevünket léha arannyal
iparkodtunk igazolni jelenlétünket
T-nek volt a legvirágosabb kedve
megérdemelte lánya elkurvult csalta a felesége
csak a borban és barátaiban bízhatott
cinke cincogott az aszott almafán
mennyit ér a madárhang télen (és egyáltalán)
mikor még a semmi mocorog alvó rügyek
éjjelében az ereszcsatorna merész csillogása
a gazda gondosságát jövőbe vetett hitét hirdeti
őrjítő fehér csönd katonás szőlőkarók
sovány fák között láttuk amint a láthatáron elvérzik
a nap azóta este van T. számára nem jött a reggel
nem a macskajaj jaj a macskát ki eteti meg
aztán mégis kitavaszodott az ereszcsatorna okádja
a hólét magukhoz térnek a fák a feketerigó
ott folytatja ahol tavaly abbahagyta
mintha mi sem történt volna

 

Öreghang

 

visszaszerezni meggondolatlanul
ami egyszer már volt nagyon
a vágy feltüzelt rohamcsapatával
harcias kis gerillák akik otthon vannak
az ösztönök sötét bozótosában
és a harc eredménye totális vereség
káosz eltévedt érzések méltatlankodása
üres a kéz a szív tele sötéttel
hallom az idő matatását a jácint
gyönge szirmain én meg próbálgatom
elhasználódott öreg testemet
tudván elég egy óvatlan mozdulat
és fölriad álmából a fájdalom
érzékeim mind egy célt szolgálnak
kelletlenül az én ügyemet ami bizony
vesztésre áll súgja hang milyen szép is
volna itt az élet nélkülem

 

Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.


Főoldal

2021. május 25.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA