Király Farkas
cold reset
vénasszonyok nyara a szűz jegyében.
verejtéket facsar a költözőből,
belőled, belőlem, e szűkös törzsből.
indákat növesztünk sötét vasrácsok köré,
építünk belőlük álom alá valót,
felhőket hizlalunk duzzadtkeményre,
a szerelemesőhöz elengedhetetlenek.
közben egymásba nézünk szemünkkel
s mindenünkkel, ami látni képes.
zsibbadt holdfényben látni, amint
feltöltődik minden nyom, elkopik, megsemmisül.
sátrat bontani, majd máshol felhúzni:
egymásba érő halál és születés.
barátaink a lovak s a delfinek.
ujjammal a levegőbe vésem:
itt is éltem, itt sem haltam meg.
majd belekapaszkodom az
éppen múló percbe.
öleléstánc
az illatban rögzül a kép és a hang
a kéz mozdulata a csípő fordulása
amint letépem a csomagolást a legelső ruhát
mindenről ami kezem ügyébe kerül
rögzül a mosoly a kacaj a csók
benne a bőr pihéinek hallhatatlan surrogása
míg nyelvem lapockád környékén csapong
az ízből fűszerek nedvek integetnek
meg tálban táncoló két kanál
együtt növekednek padlóra szökkennek
táncban ölelik tele a teret
az illat áthalad a falakon minden falon
kiterjed az űrbe megtölti a kozmoszt
ölelésben táncolják be az időt
zöld férfi kék nő egyetlen aurában
ragyognakragyognakragyognak
az íz az illat a nedvekben rögzül
mirigyekben él tovább és még tovább
így hosszabbítja meg a végtelent
csak két öleléstáncos tetoválja
egymás bőre alá a napot amelyen
az őszbe beszökött a tavasz
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.
