Versek

 

 12._Dr__vucz_Zsolt__2_.jpg

 

Drávucz Zsolt

 

Képeslapok

Puerto Rico 1960

 

Rumos kólától megereszkedett arccal
terpeszkedik a negyvenhat fokra hevült
műanyagszékben. Csak délután három,
de benne órák óta egyetlen eltorzult
pillanatkép él a hullámokról, amik
áradáskor a bokájáig futottak. Arra
gondol, hogyan teltek el évtizedek
így, két pislogás között.

 

Havanna 1961

 

A vörös ég elterül a hegyek vonalain,
elkopnak az északi parton a sziklák.
Valahol épp szivarfüst és rum nemzi
a boldog felejtést. Dohánytól elrekedt
öregek morzsolják a keserédesen tört
spanyol szavakat. A romfalak mögött
rég horkolva alszik a szabadságvágy.

 

Palm Springs 1969

 

A sebesség kanyarról kanyarra egyre nőtt.
A kabrió teteje tönkrement, így a kiszámít-
hatatlan lejtőkön gurulva az arc leginkább
egy megtépázott nejlonszatyor alakjára
emlékeztetett. Pénzfeldobással nyertem
meg az Ambassador anyósülését a nyugati
partig. A szurdokok foghíjas vicsorgással
fogadják azokat errefelé, akik benzingőzt
köhögnek autóikból a porszáraz éjszakába.
Az óra fél tizenegyet mutat, a sofőr fél kézzel
kutat a kesztyűtartóban cigaretta után, majd
bekapcsolja a rádiót, hallgatja, ahogyan
a sivatag csendjében beszéddé formálódik
a statikus sistergés. A következő dal Otis
Reddingtől, aki ma lenne huszonnyolc éves.
Az öngyújtó lobbanó fényét mérföldekre
is látni a kerek szemüveglencsékből vissza-
verődve – akár egy delíriumos látomás a
messzi világítótoronyról, ami a lecsúszó
szemafort épp visszatolja az izzadt orrnyeregre.
Nemsokára egy számomra idegen tájban
ismeretlen sebességgel zuhanok, ölemben
elejtett parázs, mellettem egy pár rettegésbe
tekintő szemafor és egy remegő ajak, aminek
szélére odaszáradt a megmaradt meszkalin.
A szalagkorlát csak egy rozoga szájkosár
a sötét peremen. Szerpentin. Menetszél.

 

Harkány 2019

 

A klórgőzös szökőkút csobogása elhallgat,
a játszótér fagerendái őrzik a nyári zsibongást,
a köd alatt tompán reccsennek a tartórudak.
A vaskapukon hónapos rozsda az unalom.

Utószezon – mondják a takarítónők szolid
mosollyal két szoba között a puhapadlós
hotelfolyosón. Mi megértően bólintunk.
Soha nem láttam semmi mást itt, gondoltam.

A leengedett medence szélén vízkő,
leülünk a kékcsempés partra. Hajnalban
fagyni fog. Úgy maradtunk ott, fejével
a vállamon, akár a télire letakart kerti szobrok.

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.

 


Főoldal

2021. április 07.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png