Versek

 

 8._Gy__ri_L__szl___2.jpg

 

Győri László

 

Fekete akácsor

 

A dűlőt fekete akácsor

szegélyezi, széleli, szegi be,

a föld jól elvarrt ruhát hord,

örök anyag, özvegyi fekete.

 

Lombjából nincs fölötte sátor,

odavan a zöldje, a levele,

az ágakon fácán rikácsol,

egy patkó csavarja szedi le.

 

Hullik a hó és a madártoll

a föld megdermedt göröngyeire.

Kolonc van éjjel a kutyákon,

csak a hangjuk kóborol messzire.

 

S koloncot hord az egész akácsor.

Gyümölcsfáé lenne a gyökere.

A tanyában most volt a disznótor.

Akácfa hevén sül a pecsenye.

 

Zsíros földön kötött akácsor.

A megélhetés idekötözi

a tanyasi embert. Harákol,

és megnézi, mi van odaki.

 

Nem sejti, hogy egyszer odalesz

a földje, a tanyája, gyereke.

Az, amit most neki hitelez,

kamatostul elmegy a semmibe.

 

Délibáb nő az akácok helyén,

a dűlőúton sztráda nyúlik el,

fizessen, aki erre jön. Én

megfizettem. Büntessen, aki mer.

 

 

Két kéz

 

Ötvenhat ősze. Tizennégy évemet

lobogtatom a Fő utcán menet.

Lobog egy lány is, és hirtelen

az ő kezébe simul a kezem.

Nem nyúltam érte, egyszerre csak úgy

a kezem a kezére rákacsult,

a kezem a kezében elmerült,

úgy vitte egymást lélekkel kezünk,

a kezem a kezére ráborult,

boldog foglyokat vitt az őszi út.

Ő nyújtotta, kereste az enyém,

vagy a lázban, a lángokban én?

Mert lázasak voltunk, hajtott a láz,

a szabadság heve, szívdobogás,

a szívünk egymásban úgy dobogott,

érverésünk is együtt kopogott.

A tömeg zúgott, ment, ment, menetelt,

s eltört egymástól, a kéz odalett,

kezem kiürült, keze melegét

a sokaságban osztogatta szét.

 

 

Egyesített állam

 

Mintha jönne a részek összeillesztése,

mert eddig csak szétziláltam

kint-bent

mindent,

de most már mintha minden ízük összeérne,

 

s csak arra várnak, hogy az elme működése

simán surrogva, hibátlan

össze-

kösse

őket végre a soha széjjel nem esésre.

 

Csak erre várok én is: összefonni végre,

ami szétesett korábban,

mert nem

mertem,

nem akartam hallgatni egyedül az észre,

 

én, a széteső, én, a sohasem jött béke,

mint jó, egyesített állam,

nyugtot

nyújtok,

hogy jöjjön el az Egynek kiteljesedése.

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.


Főoldal

2021. április 06.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png