Versek

 

 Lea_k__tetbemutat__ja_29__1___1_.JPG

 

Nagy Lea

 

Huszonegy voltam

 

Időzve amott, bent a sekrestyében,
akkoriban immár huszonegy voltam,
arcon csókolt, és megölelt az Isten,
és csak álltam egyedül, csendben, zavartan.

Nem jött senki, senki, nem láthatott senki,
magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem,
azt gondoltam, kit is fogok így szeretni,
s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.

Mondom, magam voltam, nem láthatott senki,
csak egy ölelés volt, csupáncsak ennyi,
nem lett volna jó, ha mindezt végignézik.

Éreztem nagyon, ahogy remegek közben,
megnyíltam neki rögtön, így köszöntem
az Istennek, és repültem fel, az égig.

 


Főoldal

2021. február 22.
Barnás Ferenc tárcáiSzakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcáiMagyary Ágnes tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Gulyás Gábor: KereszteződésekKupovits Annamária: Vágányzár
Vasas Tamás: fotók erdőjárásrólHodossy Gyula: Még tartFarkas Wellmann Éva: IllesztésekAcsai Roland versei
Kiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szögCsabai László: RáadásOberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg