Versek

 

 Lea_k__tetbemutat__ja_29__1___1_.JPG

 

Nagy Lea

 

Huszonegy voltam

 

Időzve amott, bent a sekrestyében,
akkoriban immár huszonegy voltam,
arcon csókolt, és megölelt az Isten,
és csak álltam egyedül, csendben, zavartan.

Nem jött senki, senki, nem láthatott senki,
magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem,
azt gondoltam, kit is fogok így szeretni,
s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.

Mondom, magam voltam, nem láthatott senki,
csak egy ölelés volt, csupáncsak ennyi,
nem lett volna jó, ha mindezt végignézik.

Éreztem nagyon, ahogy remegek közben,
megnyíltam neki rögtön, így köszöntem
az Istennek, és repültem fel, az égig.

 


Főoldal

2021. február 22.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg