Versek
Bodor Emese Réka
szilveszteri szonett
kézfejemet felemelve törlöm le
égő arcomról a rászáradt szégyent.
tompán dübörgő techno üteme,
emberszag és füst, szemhéjakon szétkent
zöldeskék smink, sámáni révület,
együtt mozgó testek eksztázisa:
ragyogó emlék a közös őrület,
hiánypótló nélküli terápia.
ugyanúgy, mint tavaly, részeg hittel
számolok éjfélig; magamban, némán.
otthon vagyok, néhány elnyomott csikkel,
nincsen neonfény, sem ifjú próféták
erkölcsöt keresni a félelemben,
gyerekzsivajt egy hideg boncteremben.
2021. február 01.