Barak László
A fertőzés
neked nincs egy fikarcnyi érzésed semmihez –
szólít a karantén egyik
(nem az egyetlen)
vírusváró karaktere
pedig nem egy kibaszott űrhajó mesterséges légterében
vagyunk összezárva
mint a maguknak valónak kiképzett asztronauták
mi az a fikarcnyi érzés?
a kommunikácó képessége?
a követői képesség?
az öngondoskodás?
az együttélés?
hogy a kutyaszart ne szobapapucsban induljak összeszedni?
de hát ez téma volt
(a fikarcnyi érzés)
v/égtelennek tűnő szappanoperánk
legeslegelső epizódjától kezdve
és maradt gyógyíthatatlan fertőzésként kitörölhetetlenül
mint ébredés után
szememből és az övéből a rémálom
(az erotika?) - egyre megy
most öljed meg?
öljön meg?
ássam el magamban
ásson el magában
vadregényes udvarunk legeldugottabb sarka helyett?
pedig a legeslegelső epizódtól nyilvánvaló volt:
nekem tényleg nincs egy fikarcnyi érzésem semmihez
ahogy bárkinek hozzám/hozzá!
anamnézisként ordít ez rólam/róla azóta is
bele a világba
ott állunk
ülünk
fekszünk egymás mellett
karanténban
szájmaszk nélkül
A brancs
ha kilépsz az utcára
kötelező a szájmaszk
az alkalmi brancsban szájkosár is ajánlatos
ha nincsen
megteszi a füldugó!
ha nem hallod a szövegeiket
és nem tudsz szájról olvasni
nem lehet harapni sem
de még a fegyverhasználat lehetősége sem kísért
téged egyáltalán
…………………….....
ez az alkalmi fekete levesek túlélési receptje
de megúszhatod a lelki gyűrődést másként is:
karantén!
nem lépsz ki az utcára többé
nem kell szájmaszk
szájkosár
füldugó
holott az „alkalmi” színen
ugyanúgy kaszál a szómágia
nélküled is:
jobbról szadomazo négerek
cigányság balról
kínai köcsögök hátulról mellbe
a hálózat horizontját migránsfelhő szennyezi
(romantikus uniszex)
de a pina és a fasz konstans elixír
polgári drog a gólöröm
pénzparipák nyerítik az igazság dalait
plusz ami fals
divatos b/irodalmi ízek a′ la carte
és ott terjeng
kiéhezett ragályként
a betárazott fegyverek csövének szaga
teljesen mindegy
ki húzza meg a ravaszt
Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.
