Versek

 

A 85 éves költőt köszöntjük.

 2.simai_mihaly.jpg

 

Simai Mihály

 

A négyszer 21 év balladája

 

Az ember 84 felett
legtöbbször önmagán nevet.
Az időt már múlatni nem kell:
múlatja az idő az embert…
nem lehet semmi baj a térrel –
ha nem tudsz hajolni, letérdelsz…
Mifelénk, Sorsiróniában,
ha búsulunk – azt is vidáman...!
Végtére olyan humoros,
ahogy minden jóból kifoszt,
és mindeközben furcsa, torz,
ősöreg vicceket mesél
konok bürokratánk, a Sors…
és mindegyik poénja rossz!
Mit – rossz?! Pocsék! Rémes! Gonosz!!
Azt mondja, nem vagy még soros,
de ő előbb-utóbb besoroz…
és az lesz még csak humoros...!
Fellebbezésnek helye nincs!
Egyetlen válaszod lehet:
hogyha a szemébe nevetsz,
mikor a szemedbe nevet…!

Az ember 84 felett
még véli: erre-arra képes.
Ha nem is táncol már legényest,
oda tud ülni még a géphez…
és lép… és lesz lépése téves!
És újra lép… és újra téveszt…
s már szinte hallja, mint nevet
egyszerre mind a négy 21 éves
harsány, vidám, pimasz gyerek,
aki mind ő – de egyik sem lehet
soha többé – bárhogy szeretné
ilyentájt, 84 felett!

Ilyentájt, 84 felett
a szív, ez a kis műremek,
néhanap ritmus-zavarog.
S bekukkant Memó-Árt apó is:
„Ugye nem zavarok?”

„Ugyan már! Részemről öröm!
Legfeljebb egy kicsit megölöm!
Megrögzött kleptomániás!
Ha üstöllést nem mondja meg,
hová a jófrancba dugja el
a tőlem ellopott neveket,
ilyentájt, 84 felett ?!?”

 

Az ember 84 felett
legtöbbször önmagán nevet,
azon, hogy szinte már kiitta
az Élet nevű csodaszeszt, de,
(bármennyi a keserű benne)
az íze mintha most is édesedne…
S úgy vágyik még erre a nedvre,
ezt nem lehet kibírni, csak nevetve..!
(akkor is, hogyha ordítani, sírni
vagy törni, zúzni, ölni volna kedve…!)

 

Ajánlás:

Ősz Hercegem! Köszöntelek!
Nevess egy jót e balladán!
Az élet 84 felett
lásd, mindennél nagyobb talány!
S bármennnyire „kivonatos”,
csak méginkább kívánatos,
gyönyörűszép, tündökletes,
mint kamaszfiúnak a lány…

Ősz Hercegem! Ennyi a korrajz.
Költőd most nemes bosszút forral:
koccint Tokaj-termette borral,
s feltölt néhány vers-léggömböt humorral.
Úgy föllebbez, hogy föllebeg,
és repül néhány önfeledt
kört
Sorsiróniánk
felett.                                 
            

Jól tudja már, hogy áll a bál,
de mindig valami jobbra vár.
A Soha-többé bárban is
nevet, hisz ez jogában áll…
Ámbár e jog furcsán sajog –
eldöntheti, jobban mi fáj :
amit nem élt meg SOHA MÉG?
vagy az, amit nem él meg SOHA MÁR?!?

 

Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.


Főoldal

2020. augusztus 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA