Versek

 

 Sz__csG_portr__.jpg

 

Szőcs Géza

 

 

Tíz kicsi néger

 
Külső utazás egy belső utazás  körül

             

               1. néger: 

 

Ha volna nyelvem, így beszélnék:
A nyelvem elvesztettem.

                2. néger:

 

(ugyanezt elmutogatja süketnéma jelekkel)

 

                3. néger

Soha nem, sohasem,
most már soha nem lehetek olyan, amilyen vagyok.

 

                4. néger:


Egyszer álnéven indultam egy hasonmás-versenyen, amelyen hasonmásokat
kerestek számomra. De csak a harmadik helyezést értem el.

 

               5. néger

 

Nézem magam az ő szemével
De amit látok nem bírom elviselni
Lehunyom kedvesem szemét.

 

                6. néger:

 

Vár az, akivé holnap leszek,
csak az a baj, hogy én irtózom az illetőtől.

 

                7. néger

 

Éjjel-nappal, mindent tűvé téve keresem a hiányomat. És amikor megtalálom,
olyankor mindig boldogan betöltöm, mint bort a palackba a hordóból.

 

                8. néger:

 

Én pont így vagyok a szerepekkel. Ott lógnak valahol a jövőben, mint nagykabátok a fogason – írjam-e, hogy a 

jövendő szekrényében – és én feltöltö... nem, felöltöm – őket, a szerepeimet, mint valami felöltőket.

               9. néger:


Anna lányom mondta két éves korában:
Ha azt akarod, hogy ne érj véget, járd körbe magad.

 

               10. néger:

 

Egyszer azt olvastam, hogy Kafka, a húga és Csontváry megkérdeztek egy kisfiút a Keleti pályaudvaron,
hogy van-e Isten.
Amire a fiúcska azt válaszolta, hogy Isten nem ember, hogy legyen vagy  ne legyen.

 

              Tíz kicsi néger, együtt, miközben eltűnnek, önmagukat keresve:

 

- - - - - - - - u u - - - - u

 

Újabb strófák a Hat-százhathoz

 

 

Szabadka

 

Elutazom Szabadkára,
nem kerülhet nagyon sokba,
tizenhárom fabatkába.

 

Velem I.

 

Megírtam a levelembe:
gyere velem le
                 Velembe.
A szerelem velem sötét,
a szerelem sötét velem.

 

Tevel, Orsova

 

Veled voltam Tevelen,
Veled én és te velem.
S közben Orsolyám
ott várt Orsován!

 

Velem II.

 

Gyere velem Velembe,
veled én és velem te.

Kiszólok a kemencéből:
Miket hoztál Velencéből?

 

Veronai autópálya

 

S jött a magyar sofőr
alvás-zavarával,
lötyögősre lazult
alváz-csavarával

 

Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.


Főoldal

2020. január 09.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcái
Versek
Závada Péter verseiViola Szandra verseiKántor Péter: EltévedtekGál Ferenc versei
Prózák
Józsa Péter: Berlin háromszorAbafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: Alagsors
Kritikák
Dorcsák Réka: Biofrusztráció - Lövétei Lázár László: Miféle haragAz értelmezés olvasata - Márkus Béla Szilágyi István-monográfiájárólA rendezetlenség szabályos keretezése - az Aszteriónról Maradunk a Földön
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA