Versek

 

 NagyZsuka_meret.jpg

 

Nagy Zsuka

 

nagyvérkör

(negatív festés)

 

csak ez a szívizomelhalás ne lenne,
csak ezek a fecskék ne halnának ki,
csukabálnákat, szíjhalakat ne sodorna
ki a tenger.

szökőár lesz megint, kint és bent.
mindig csak valami katasztrófa.
nem ússzuk magunkat meg,
nem úszom meg magam.

a tavasz szívizomszövetéből,
pitvaraiból meg üregeiből hordja a fészkét,
de mindig hiányzik valami, egyre
több valami.

azt mondják,
felhők tűnnek majd el a tengerek felől,
nem dudváznak a baromfik a ház hátánál,
nem eszik meg a fecskék a rovarokat,
nem porozzák be a virágokat a méhek.

és én csak állok itt, vezetékszakadásban
ázik a peron Hatvan és Pest között.
sehol egy resti, hogy én is elázzak,
sehol egy te, egy ő, egy mi, minden
névmás elhagy, és megint valami
fék njúzt olvasok.
nem tudom, hogy bírom, nem
tudom, hogy vagy, hogy vagyok.

csak ez a szívizomelhalás ne lenne,
csak ezek a fecskék ne halnának ki,
csukabálnákat, szíjhalakat ne sodorna
ki a tenger.

minden katasztrófa, minden fék njúz,
minden kihalás könnyebb lenne veled.

 

nem geográfia

 

rossz vagy, az én rosszam,
balladák dúlnak a szívemben.
tegnap megváltoztattad a profilképedet,
hosszabb a hajad, és mint kiskorodban,
a frufrudat előrefésülöd,
és új a szemüveged, a régi jobban tetszett.

alig jártam be földrajzórára,
a tanárnak szép, hosszú ujjai voltak,
és mindig csak zongorált,
mi meg a wc-ben tanultuk a törit.
ha bejártam volna, akkor tudnám,
vagyis, akkor tudtam volna,
hogy az a kurva nagy óceán.

7122 km, légvonalban, hozzád,
szóval, mégsem hiányzik a földrajz,
a mérőszalagok elszakadnak, a szív leáll,
a repülők járnak, te és én, másik földrész,
és ez sem csak geográfia.

 

placebo

 

járdára leejtett nyalóka a hold,
pálcikáján bogár,
megy rá a holdra beleragadni.
simára nyalt kráterei a szádban,
tejút nyáladon a világminden,
mert minden líra és biokémia.

szóval, rohanok
az állomásra, és rálépek egy elejtett nyalókára,
a restiben megiszom két jégert,
és rossz vágányon állok.
találkozom valakivel.
aki mesél nekem,
(egy szamárról, egy erdőről, spanyolországról.)
nézem őt, hogy milyen szabad,
nézem, hová tűnik el az én időm,
(és hol vagy te benne. sehol.)
a vonat elindul, felszállunk mind végül,
akik rossz helyen álltunk.
és az a valaki félúton leszáll,
megölel, nézek utána, és érzem,
valami fontos kezd múlni belőlem.

 

Megjelent a Bárka 2019/4-es számában.


Főoldal

2019. szeptember 23.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Mogyorósi László verseiSzálinger Balázs: Zrínyiújvári dalTompa Gábor verseiTóth László: Badar radar
Prózák
Abafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigó
Kritikák
A rendezetlenség szabályos keretezése - az Aszteriónról A rendezetlenség szabályos keretezése - az Aszteriónról Maradunk a FöldönAz azsagonjáró
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA