Versek

 

 NagyZsuka_meret.jpg

 

Nagy Zsuka

 

nagyvérkör

(negatív festés)

 

csak ez a szívizomelhalás ne lenne,
csak ezek a fecskék ne halnának ki,
csukabálnákat, szíjhalakat ne sodorna
ki a tenger.

szökőár lesz megint, kint és bent.
mindig csak valami katasztrófa.
nem ússzuk magunkat meg,
nem úszom meg magam.

a tavasz szívizomszövetéből,
pitvaraiból meg üregeiből hordja a fészkét,
de mindig hiányzik valami, egyre
több valami.

azt mondják,
felhők tűnnek majd el a tengerek felől,
nem dudváznak a baromfik a ház hátánál,
nem eszik meg a fecskék a rovarokat,
nem porozzák be a virágokat a méhek.

és én csak állok itt, vezetékszakadásban
ázik a peron Hatvan és Pest között.
sehol egy resti, hogy én is elázzak,
sehol egy te, egy ő, egy mi, minden
névmás elhagy, és megint valami
fék njúzt olvasok.
nem tudom, hogy bírom, nem
tudom, hogy vagy, hogy vagyok.

csak ez a szívizomelhalás ne lenne,
csak ezek a fecskék ne halnának ki,
csukabálnákat, szíjhalakat ne sodorna
ki a tenger.

minden katasztrófa, minden fék njúz,
minden kihalás könnyebb lenne veled.

 

nem geográfia

 

rossz vagy, az én rosszam,
balladák dúlnak a szívemben.
tegnap megváltoztattad a profilképedet,
hosszabb a hajad, és mint kiskorodban,
a frufrudat előrefésülöd,
és új a szemüveged, a régi jobban tetszett.

alig jártam be földrajzórára,
a tanárnak szép, hosszú ujjai voltak,
és mindig csak zongorált,
mi meg a wc-ben tanultuk a törit.
ha bejártam volna, akkor tudnám,
vagyis, akkor tudtam volna,
hogy az a kurva nagy óceán.

7122 km, légvonalban, hozzád,
szóval, mégsem hiányzik a földrajz,
a mérőszalagok elszakadnak, a szív leáll,
a repülők járnak, te és én, másik földrész,
és ez sem csak geográfia.

 

placebo

 

járdára leejtett nyalóka a hold,
pálcikáján bogár,
megy rá a holdra beleragadni.
simára nyalt kráterei a szádban,
tejút nyáladon a világminden,
mert minden líra és biokémia.

szóval, rohanok
az állomásra, és rálépek egy elejtett nyalókára,
a restiben megiszom két jégert,
és rossz vágányon állok.
találkozom valakivel.
aki mesél nekem,
(egy szamárról, egy erdőről, spanyolországról.)
nézem őt, hogy milyen szabad,
nézem, hová tűnik el az én időm,
(és hol vagy te benne. sehol.)
a vonat elindul, felszállunk mind végül,
akik rossz helyen álltunk.
és az a valaki félúton leszáll,
megölel, nézek utána, és érzem,
valami fontos kezd múlni belőlem.

 

Megjelent a Bárka 2019/4-es számában.


Főoldal

2019. szeptember 23.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Fehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje Békéscsabán
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Végh Attila versei Végh Attila versei Vári Fábián László: Fogyó holdBíró József versei
Prózák
Temesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasság
Kritikák
A tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott föld
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA