Versek

 

 Voros_meret_jo.jpg

 

Vörös István

 

A Hamletgép vándorévei

            Apám halálának 10. évfordulóján

 

SZELLEM
Figyelj!
HAMLET
        Azt teszem egyfolytában.
Ki vagy?
SZELLEM
               Atyádnak szelleme;
Vagyis maga atyád, mert így hívtál, igaz?
Hisz az apa, apu szavak nem jöttek szádra szívesen.
HAMLET
Mi van a túlvilágon, egy kicsit mesélj!
SZELLEM
Elmondanám, de mint aki felébred reggel, és
nem emlékszik álmából semmire,
úgy tűnik el még a nemlét emléke is,
a Nincs nincs már előttem, én vagyok
a nemlétem maga,
nem kell éjjel bolyonganom,
de kell bezárva lenni sár között,
vizes föld nyűve tép, homály, homály,
homály, a földi lét nemlétben folytatódik.
Nincs itt semmi olyan, mitől
a lelked hánytorogna fel,
megfagyna középkorú véred, és füled,
mely nem képes már hallani, most újracsengene!
Az égről meteor pottyanna le,
kihullna maradék hajad,
nincsen semmi olyan itt.
Mint tüske-állat zörgő tollai,
mint acélmedve kihulló foga:
a túlvilágon minden rendbe van,
nem fáj, nem jó, de nem is rossz a nemlét.
Persze ilyen vidám jelentés nem való
a sértett füleknek. Csak kételkedj, kételkedj!
Ha szeretted atyádat valaha...
HAMLET
Tőlem, kérlek, semmit se kívánj!
SZELLEM
Bosszuld meg rút halálomat!
HAMLET
Erőszakos halál? Megöltek?
SZELLEM
Ki mondta azt?
De állj a léten bosszút. Mit vétettem,
hogy halálra ítéltek, és elvitt a kór?
HAMLET
Semmit, de semmit ám!
Azaz vétked volt elég,
egy sem halállal sújtható!
SZELLEM
Az volt, hiszen ezt kaptam érte.
Halállal sújtott a hatvanhat év, amit
megéltem, és a százezer, amit nem.
Mindig mondtam, megélek százat is.
Mindig hittem, megélek hetvenet.
Butább is volnál, mint a buja gyom,
ha elhinnéd, akárcsak egy szavam.
HAMLET
Beszélj!
SZELLEM
                                    Figyelj hát!
Aludtam épp a kórházi szobában,
és kint esett a hó, mikor…
HAMLET
De hogyan állhatok bosszút a léten?
SZELLEM
A lét, a lét, ez a parázna, vérnősző barom
összeáll mindenkivel, vérrákkal is,
katéterrel is, a lepedőbe csavart halott neki a jó.
Ó, Hamlet, ez volt a bukás!
Kinek közönye oly nemes volt,
hogy az infúzió is sírva csöpögött belém,
végülis úgy buktam el, ahogy az érzelmesek,
a romantikus öncsalók. Ahogy a kórház
minden lakója elbukik,
orvos kezétől megsebezve,
átszúrva fölös vizsgálatok tűitől.
De halkan! érzem a hajnal közel,
indul az első villamos, kukás kocsik,
a hullaszállitók. Rövid legyünk,
ahogy rövid az életrajza titkosügynököknek.
HAMLET
Végül akkor mi volt?
Van vagy nincs is titok?
SZELLEM
Titok, titok, dehogy van!
Ahogy kertemből almám
megfújta egyszer egy éhes gyerekcsapat,
üvegben az átkos kóladió levével
jött ágyam mellé a halál,
bár úgy nézett ki, mint fiatal ápolónő,
ki a fehér köpeny alatt pucér!
S fülhézagomba önté e nedű
ragacsos csöppjeit, melyek hatása
a vérnek oly halálos ellene,
hogy gyorsan elfutott a vágy,
kinyúltam a puha fehér combok felé,
a testbe minden ösvényt és kaput
megnyitott éppen ez a mozdulat,
s mint tejbe pottyant savó a tejet
megoltja, összerántja hirtelen,
híg lett a vér: így történt meg velem,
egyszerre összerándulok,
a testem egy sóhaj elhagyá, igen, így,
ilyen régimódian visz el a halál, avult idő.
Irtóztató! Irtóztató! Irtóztató!
Hogy nincs belőlem semmi már, ne tűrd el!
A rádió jelenti, hogy virad,
halkulni kezd hatástalan szava.
Isten veled, Hamlet! Felejts el! (El.)
HAMLET
Ó, ég minden kutyája! Hold! S mi még?
A Marsot is mondjam? Zihálj, tüdőm.
Ne váljatok tüstént vénné, utak!
De fussatok ide. Felejtsem el?
Felejtsem el?
Inkább letörlök emlékezetem
lapjáról minden fontos jegyzetet,
könyvek titkait, képet, fájlokat,
mit vizsga előtt másolt rá
a barátnőm, ki pucéran ült asztalomnál.
Csak épp parancsod ellen lázadok,
nem felejtés kell itt nekem,
de bosszú rajtad, ellened és érted.
Aztán megint csak ellened,
a lázadás a halál katonái ellen.
A forradalmi zendülés örök élet helyett,
aranyon megvett túlvilág, vagy mit tudom, hogyan!
HORATIO (kint)     
Uram! uram! Fönséges úr! hahó!
HAMLET
Hahó! Csak erre, szolgám, erre, erre!
Ez a világ már rég nem létezik.

 

Megjelent a Bárka 2018/5-ös számában.


Főoldal

2018. november 26.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png