Versek

 

 Grecso_meret.jpg

 

Grecsó Krisztián

 

Józan ima

 

Égi zsámolyon térdepel
Nem hallott a kegyelemről
Kiszámlázva mit érdemel
S mit várhat az elemektől

Esőtől zord téltől sártól
Kékes duzzanat a szemen
Felszívja magát és rád szól
Mégse csodálkozol ezen

Pedig kihordta már terhét
Élsz és kicsit így is marad
De a halál kehes kelyhét
Kiürítheted majd magad

Így hevernek itt a szépek
Mint az eltévedt jótevők
Kérgesre átfestett képek
Lettek lemázolt szószegők

Lassú léptek a nyomomban
Én lennék ez a bús sereg
Bizony én a te korodban
Mondják és a szó csak pereg

Málik mint a sós vakolat
Mint savas könny hull az este
Nincs már olyan bősz patyolat
Amitől ez tiszta lenne

Mert mára megkomorultam
Kozmásak bennem a napok
Még lecseng egy szomorú jam
Bús és semmire se vagyok 

Jó tőlem nincs elég terem
Saját magam megrészegít
Mit kezdjek akkor már velem
Ha az árulás se segít 

 

Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.


Főoldal

2018. október 01.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png