Grecsó Krisztián
Józan ima
Égi zsámolyon térdepel
Nem hallott a kegyelemről
Kiszámlázva mit érdemel
S mit várhat az elemektől
Esőtől zord téltől sártól
Kékes duzzanat a szemen
Felszívja magát és rád szól
Mégse csodálkozol ezen
Pedig kihordta már terhét
Élsz és kicsit így is marad
De a halál kehes kelyhét
Kiürítheted majd magad
Így hevernek itt a szépek
Mint az eltévedt jótevők
Kérgesre átfestett képek
Lettek lemázolt szószegők
Lassú léptek a nyomomban
Én lennék ez a bús sereg
Bizony én a te korodban
Mondják és a szó csak pereg
Málik mint a sós vakolat
Mint savas könny hull az este
Nincs már olyan bősz patyolat
Amitől ez tiszta lenne
Mert mára megkomorultam
Kozmásak bennem a napok
Még lecseng egy szomorú jam
Bús és semmire se vagyok
Jó tőlem nincs elég terem
Saját magam megrészegít
Mit kezdjek akkor már velem
Ha az árulás se segít
Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.
