Versek

 

 S__t___Csaba_Andr__s.jpg

 

Sütő Csaba András

 

felfüstöl

 

egy kert sosem késik el. körbekerítették. tartós álom azoknak, akik szemükbe takart zöld villanásokkal úgy vélték, mindez megszelídíthető. drót és beton jelzi a mohóság, a lehetőségek szűk határát. belebont a vegetációba az átnyúló ágak hosszú sora. itt is, ott is potyog a gyümölcs, puffannak a héjuk mögötti zsenge hússal az érett cseresznye- és meggyalakulatok. egyszerű, édes, átkozott gravitáció. reggeli torna, cefrevilág. felemelt kéziszerszám, a szélén rozsda, élbe vékonyodik az acél, a simára csiszolt nyeleken felfüstöl az odaszáradt sár. ásó. gereble. kapa. volt hová merülni, van hol vájkálnia. a törött, csámpás vödrökből kandikál a gaz. a perjeszár a földre visszahull, az eső visszamossa. elégedettséget, új fájdalmat így teremt. rezgő, erős szárú szőlőlevelek. letépett hónaljhajtás. drótra gabalyodó kacsok.  gyalogtőke, lépés lépés után. bodzával vetekedő fürtkezdemény.

 

sláger helyett

 

a füst elszáll, az írás itt marad. akár régi nótában veretesnek szántott sor. el van boronálva. az összevágott dohánylevelek izzanak, cakkosan ég a papír.

 

kerozin

 

gatyába a pertlit, tűvel, szúrás, húzás, a slagot a kertben úgy rángatja körül. nehéz, sáros, vizes. tekeredik. slank, üreges testben mennyi súly. eltörli a reggeli vándor az éjszaka apró, képtelen nyomait. hártyásra égő csiganyál. benzin a tankban, kanna a csomagtartóban. kerozinsávok az égen. röpködünk.

 

földmunka

 

két szürke betontábla között zöld csíkká érik a fű csomója és a gazok eltervezetlen szívóssága. a korai örömöt stafétával váltja a huroló bosszúsága, a repedéseket tépkedő kéz. elmerülnek az ujjak a zöld forgatagban, csúszik a kézfej a betonon, töredezik, beszakad a köröm. az összegörbült ujjak a gyökérhez furakodnak. szétnyíló föld, fehér, szakadó gyökerek. égre emelt tekintet, a szomszédban földmunka, markolókanál.

 

rétes

 

az asztal, nyújtás után: a töltelék meggy, rászórva meggy és mák, tök és mák, alma és mák. a porcelánon átütő almapép. túrórögök. nyitott gázpalack. az álarc a padláson bevert szögön lóg, a szimatszatyorban egymás mellé zsúfolódva damil, ólom, műanyagdobozban egymásba gabalyodva a blinkerek. konyha, veranda egymásba nyitva, nyárra levettük az ajtót.

 

Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.


Főoldal

2018. szeptember 04.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA