Szabó T. Anna
Megölt feketerigó
Juhász Ferencnek
A kert a havas koratavaszi kert
a hóba fagyott magokat kutató
madarak
az ég a komor koratavaszi reggel
az égbe fagyott dalokat felejtő
madarak
a csend a hideg koratavaszi csend
a csendbe fagyott szárnyakat kitáró
madarak
a hallgatás a kert felett a tűrő
a túlélő a várakozó a fázó
a lázas tarka nyüzsgő éhes
madarak
vörösbegy villanása cinkék vibráló röpte az etetőn
verebek tülekedése pintyek izgágasága az etetőn
puha gerlepár mohó
eszegetése csuszkák zöldikék
tengelicek és meggyvágók az etetőn
lenn lakkfekete turkáló rigó
havas avart forgat fel sárga csőr
diót maradék zsiradékot talál
az új fészekre gondol és keres
az új tojásra gondol és kutat
új fiókára vár eszik siet
de siet más is
más is vár és éhes
egy villanás
és a karvaly
lecsap
a síró rigót
leszorítja a hóra
húsba váj
a ragadozó csőr görbe karom
és csettegni és sikoltozni kezd
és vijjogni gyászolni kérni kezd
torkaszakadtan kiabálni kezd
és könyörög
az égre sír a kert
az egész madársereg nézi körben
riadt haraggal tehetetlenül
a karvaly foltos mellét kifeszítve
irdatlan karmával szorítja tartja
tépdesni kezdi
az élő rigót
és kormos tollat köp szürke pihét
a rigó ráng még
reflex
rettegés
levegőt nem kap kegyelmet se kap
szárnyát nem tárja többé semmi fényre
röptét dalát benyeli a sötét
a rigó feje felemelkedik
a rigó csőre néma kínban tátog
a rigó szíve dübörögve ver még
a leszorított testben fekete karmok
a szemében fekete vér
fekete ég
tágra nyílt sárga csőr soha már hang se dal se
nincs trilla többet
csak egy nyikkanás
a vergődő test élő etető
a vergődő test élet forró fészke
éhes testet tápláló eleven hús
a karvaly a kerek fészekre gondol
a karvaly pelyhes fiókára gondol
tépi-falja a rángó véres rigót
kitépi
belőle
az életet
elnémulnak az összes madarak
a forró vérre ég pihéje hull
beszél a fagyott ég
így szól hó
hallgass mert minden kész
minden
előre eldőlt
ne szólj
mert minden
minden
jól van
így
Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.
