Versek

 

SzilagyiAndras_meret.jpg

 

Szilágyi András

 

Rejtőzködő

 

Életünk higított festék,
átmosott tekintet tárgya.
Már Te sem vagy,
és Én sem vagyok
a semmi szabadsága.

Mint rejtőzködő szín,
ami kikevert anyagból
próbál lenni. A szem
szerinti látszatból
a láthatatlan életet,
a mindent akarja
láthatóvá tenni.

 

Testet szakít a szeg

 

A szeméttelep halmai között
a gondolat keres. A mohóság az,
ami bennünk prédára les, mint
kiszakadt ajtó, ablakkeret,
a fémcsipkés báli ruhán át
testet szakító szeg. De az
a láthatatlan seb, mintha
téged látna s a vászon, a szín,
a festő ecsetjére várna.
Úgy hiányzol!

 

Elázott világ ez a képből,
akár az idő nélküled.
Mégis őrzöm a folyót,
a vízesést, az egymásban
fürdött napok szerelmét veled,
ahol az éjszaka puha testén
derített színeket fest
a hullám, ahol a mulandóság
hordalékával együtt aludtál.

 

Vajon milyen kép

 

Az út, vagy a gondolat?
Vajon milyen kép adja
vissza nekem a létezést.
A könyörtelen új térfelosztást,
a kifeszített, mészfehér
vászonra felkent szempárt,
ahol az elveszett jelentés színeit
behunyt szemmel is látni.

 

Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.


Főoldal

2018. augusztus 07.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png