Versek

 

 Toth_Laszlo_meret.jpg

 

Tóth László

 

Beszélgetés a halottal

Az abszolút sírásó emlékére

 

Telefon, a vonal túlsó végén

valaki: tudom-e, hogy tegnap meghalt X?

„Nem, nem tudom. Biztos?” Ő is úgy hallotta.

Mindenesetre felhívom. A csöngetés kimegy…

semmi. Ismét tárcsázok… megint semmi.

Elég félelmetes ez így.

Ennél csak az lenne félelmetesebb,

ha felvenné a kagylót.

„Meghaltál?” – kérdezném. „Meg” –

mondaná. „Csak azt nem tudom,

mit kell ilyenkor mondani.”

„Én sem” – mondaná. „S azt sem,

hogy kell ilyenkor

elköszönni.” „Hát ne köszönj…”

 

*

/P. s. Mély csendben ülünk éjszakáink szemgödrében, akárha Isten lehunyt szemhéja csukódott volna ránk. Akárha Isten szembogara lennénk, s vele látnánk mindent, amit lát./

 

 

Autóbuszban

 

Képzeletjáték a valósággal

 

az autóbuszban pokoli meleg van

akár egy mozgó alvilágban

melynek ablakai felizzó részleteivel

a lomha tájat festik eléd a puha üléseken

idebent izzadó testek fortyognak

a melletted álló nő hasát fixírozod

ki épp hátát homorítva

nyújtózik macskamozdulattal

hasa kifeszül s elomolva zöld trikójára

omló sárgás szőke hajától s lehunyt szemhéján

elmerengve elképzeled amint ragacsos virágot

fest kitakart hasára

férfiasságod

mely most sehogy sem akar

elférni a nadrágodban

elgyötörten feszeregsz gőzölgő

verejtékcseppek csurognak le halántékodra

az autóbuszban pokoli meleg van

akár egy mozgó alvilág ormótlan üstjében

s a képzelet látomásától akkor sem szabadulhatsz

ha tudod

ez a női nem megalázása

csak mint tárgyat tekinted őt

pedig te boldogan lennél tárgy a kezében

ha közelebb húzna magához

mint egy sótartót

még azt se bánnád ha elsózná veled

az ételt mellyel megvendégel

s igen-igen fölzaklatna

ha zaklatna egy kicsit

és virtuális erőszakot követve el rajtad

mint áldozatával veled alázná meg magát    

az autóbuszban pokoli meleg van     

akár egy mozgó alvilág pokoli üstjében

 

*

 

/Lehet, jobb volna az almát visszatenni az ágra…

S a kígyót is vissza a terráriumba…

– Ádám csak vergődik a látvány kátyújában

s rég elfelejtett szeretője tíz éve eldobott bugyiját

érzi most landolni arcán.

Úgy érzi magát,

mint cipőbe esett kavics.

Mint idegen anyag talp és talp között.

S tudja: minden hiába-

Valóság minden./

 

 

Kisded értekezés Prométheuszról,

Godot-ról és a 7496. sz. kisbolygóról

 

Miroslav Holub emlékének

 

1989 márciusában kaptam egy dedikált könyvet

egy kisbolygótól „a távoli székesfővárosból”:* Prágából

Pontosabban a könyv szerzője akkor még nem volt kisbolygó

csupán 1995-ben nevezte el Miloš Tichý cseh csillagász

az általa fölfedezett 7496. sz. kisbolygót

az akkor 72 éves Miroslav Holubról

aki kezdettől mérettelen napként

világította be sápadt egemet

így költészetének naprendszerében

lelhettem meg már akkor egyik hazámat

 

Miroslav Holub talán az egyetlen költő a világon

aki hivatalosan is a nevét adta egy kisbolygónak

s ha volna a kisbolygóknak identitásuk

halála után vélhetően a sajátját is átruházta rá

S talán az egyetlen poéta akit mind az irodalmi

mind a kémiai Nobel-díjra fölterjesztettek

 

Miroslav Holub Deák Laci barátomnak is

kedves költője volt aki először angolul olvasta

s ő bízott meg kettőnket Vörös Istvánnal

kötetnyi versének magyar fordításával vagyis már ezért is

de szép lenne az egünk egy Deák László kisbolygóval

 

Miroslav Holubról, a szerte a világon ismert

ám létezett hazájában másfél évtizedre ismeretlen

költőről miután az 1980-as évek közepén levették

a tiltólistáról megjelent egy fotó (Josef Nikodým felvétele)

melyen a cenzorait szemberöhögő költő feje fölött

hivatalos felirat hirdette: „Zákaz krmĕní holubů!”*

 

Magam aki akkor már évek óta nem létezett hazámban

éltem, akkor értettem meg igazán a költő igazát

kinek univerzumában egy „sziklabércen Prométheusz

aki képtelen élni keselyűje nélkül, a távolban Godot,

egy karnyújtásnyira a világ teljessége”. S azt is

egy metafora – s olykor egy metafora üresen hagyott helye –

legalább olyan bonyolult és nélkülözhetetlen része

a teremtésnek mint a meztelen egerek immunrendszere



* „ze vzdálenosti sídelného mĕsta”.

** „Galambokat etetni tilos!” Értsd: a költő családnevének (Holub) jelentése: galamb.

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. július 25.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA