Versek

 

 13.Pauljucs__k_P__ter2.jpg

 

Pauljucsák Péter

 

A szerelőcsarnok

 

„...Mikor az utolsó simítást is elvégezte alkotásán
a művész, a kettős szárny közé lendítette testét, 
és függve maradt a meglebegtetett levegőben...” 

 

Daidalosz és Ikarosz  

(Trencsényi-Waldapfel Imre)

 

leszálló por kifutó fényhasábok 
betonpályán az éjjel végigömlött benzinfolt 
fémhordók rozsdarúzsos szája tátog 
halak szava a parton amit a csend eltitkolt
 

az égbolt isten felborult bárkája 
a madarak kizuhannak s az aljzat-földfenék 
felé pörögve mint szétszórt áldás a 
zengő acéltetőhöz koppan a mennytörmelék 

  
hangár a mellkas most – kifordult konzerv 
temetőméhében kuporgó gyermekfűcsomók 
a végtelen tér véget ért nagykoncert 
ághúrjait pakolja kint egy megkésett bozót

 

 

Csengés

 

Ha minden hangot már kiéleztél,
sikolyokká súrlódtak az ágak,
végül repülőgép-sistergésbe
döföd a sípoló kabaládat:

valaki hív, érdes frekvencián,
erdők fülének vattacsendjéből,
valaki most a készülék mögé
utat tört, vagy csak elővették őt,

hogy ezt az üzenetet kell, s én épp
nyúlnék: „Vétel”, de zár a fák árnya,
ahogy a sötét bőrömig szűkül,
belefagyok a celofánjába.

 

 

Árnyék

 

Árnyékom,
egy részeg hajléktalan
ledobott kabátja,
a kövön fekszik.
Várja, hogy visszatérjek,
talán csak vizelni mentem el.
Önnön bűzébe takarózik,
figyeli a lüktető, bolyhos alakokat,
akik dongnak körülötte.

Lehetne ez egy olyan aluljáró,
ahová vissza lehet találni,
összefutó betonoszlopok
bordakosarába.
Lehetne ez egy olyan árnyék,
amit meg lehet keresni.
Fekszik valahol, felkapja fejét
minden közelítő cipőkoppanásra.

 

 

Súlytalanság

 

teletűzdelt a reggel varjúröptökkel
az apadó köd tűpárna
a távolban vonatok köhögnek
isten rágyújt egy újabb cigarettára

ezen a kialvatlan vidéken
feléd nyúló fák tűzerdejében
állsz ebben a szilárd őszi kékben
mint aki befagyott víz alatt ébred

végleg helyet foglalva
idetolt reggeli pillanat-székben
valaki tervet ködöt forralt ma
éppen ma éppen ma éppen

ahogy szólnak a vonathangkazetták
varjúhírek ahogy bámészkodsz
a feléd nyúló fák tűzerdejét cigarettát
isten elnyomja mára ennyi kávéhoz

a ködszőnyeg fölött távoli templom
bűvésztrükk levitál a levegőben
e szentfényvesztésben súlyod mit nyom
lebegsz vele felé lehetőleg

 

Zarándoklat

 

Végigveri a fény a földsávot,
ahogy vágtat, köd porzik utána,
rögökként szórja szét a színeket
patája ágra, kőre, ruhákra,

nyomában embersor kígyózik át,
a dombra öregedett templomot
telehordják zsolozsma-morzsákkal,
aztán a hangyazúgást elnyomod:

legyen ez a kézmozdulat talán
olyasmi szürkület, kiöntött méz,
amiben megkövül minden rovar,
hogy egyszer rájöjjön, kiköltöztél.

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. július 26.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Hűsítő irodalmi est a Hőforrás bárkájábanNemsokára újra írótábor TokajbanA Bárka tanulmány- és esszépályázata FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad!
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Acsai Roland verseiSzilágyi András verseiJónás Tamás versei Grecsó Krisztián: Emlékdalok
Prózák
Kötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái
Kritikák
Uram, a kezedet kerestemA mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat
Esszék, tanulmányok
Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjbanMillenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkat
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA