Versek

 

 

Olah_andras_meret_jo.jpg

 

Oláh András

 

felejtés

 

a nyár elfolyt mint a magzatvíz
ránk nyomta bélyegét a kezdődő apály
a didergő beletörődés a fázó türelem
párába burkolt csöndet és álmatlanságot szült
– a templom gombjának rejtekéből kiemelt
üzenet sem szűri át többé a harangszót
ledobott cipőkben kutat utánunk az idő
fájdalmaink közt evezve követ
egy kifordított zsibbadt hajnalig
ahonnan már nincs hová s a kétségek
nem fedezik tovább a felejtés felelősségét
egyetlen cél marad: a megőrzés
de inkubátorba préselődött már a remény
s nem lehetsz többé kérdés az arcok
üresjáratában – csak kiszáradó nevetés…

 

 

[jobb lett volna]

 

talán jobb lett volna mégis nem kivárni
hogy az a nyári apály kiszárítson bennünket
talán jobb lett volna elmenni
s nem látni nem hallani nem megélni
az éjszakák elsivatagosodását
jobb lett volna megőrizni téged is olyannak
amilyennek álmodtalak
amilyen nem voltál sosem
de vajon miért rakott fészket bennem a hiány
a kiolthatatlan s miért hittem hogy érdemes
amikor tudtam hogy nincs fájdalmasabb
mint magányosnak lenni veled

 

 

üresen

 

a teraszon ücsörög
pont ott ahol a várost elhagyja a folyó
látni a hosszan elnyúló ívet
s kicsinykét még a kanyarulat utáni
szakasz is befogható
van amit soha nem lehet elfelejteni
ezt a képet sem
biztosan a fájdalom miatt
ami valójában sosem volt az övé
legalábbis nem kizárólagosan
és nyoma veszett az időnek is
ami mostanáig kitartotta
és amivel annyi képmutatás után
a tévedéseket számba véve
komolyan szembesítette magát –
az a lány innen indult el
épp ilyen késő délután
amikor a nap már kanyarulaton
túli fák hegyén vöröslik
innen indult a város felé
dacos haraggal a szívében
be a zsibongó forgatagba
s ő nem követte
nem akart része lenni annak az álságos
tömegnek amely főtéren vásárt
csinál az érzelmekből
egyedül akart maradni
bezárkózni a józan csöndbe
– és végül egyedül maradt tényleg –
mostanra elfogytak a kérdései
és nincsenek tervei sem
csak a naplementét várja
hogy aztán az éjszaka közepén
nekivághasson az üres városnak

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad! Nagygalambfalván eltemették Kányádi SándortNemzetközi Shakespeare Fesztivál GyulánA Bárka tanulmány- és esszépályázata
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Somorjai Réka verseiDebreczeny György verseiPéter Erika verseiCsontos Márta: Arcok a múzsák kertjéből
Prózák
Márton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjai
Kritikák
A mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”
Esszék, tanulmányok
Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódja
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA