Versek

 

 Mark___B__la_m__ret.jpg

 

Markó Béla

 

Kérés

 

Lassíts egy kicsit, Istenem!
Ez már hatvanhat. Nem kilométer,
nem mérföld, hanem esztendő. Szédülök
minden kanyarban. Miért sietsz?
Hiszen tudod, hányingerem volt mindig
az autóbuszban is. Anyámtól örököltem.
Ahogy mondani szokás, valószínűleg
nem lettem volna jó űrhajósnak.
Beletörődtem közben sok mindenbe,
de amikor nem én vezetek, ma is
rosszul vagyok, ha túl gyorsan megyünk.
Most pedig nem én vezetek.
Azt sem tudom, merre tartunk.
Legfeljebb sejtem. Lehet, hogy fent
a mennyországban sem érezném jól magam,
mélységiszonyom lenne. Igaz, a pokoltól is
félek. És attól is, hogy semmi sincs ott,
ahol a menny vagy pokol lehetne.
Egyre gyorsabban hajtasz, Uram,
egyre veszettebbül nyomod a gázt,
ha szabad ilyent mondanom.
Hova rohanunk? Legalább tudnám,
hogy mi a cél. Vagyis egyáltalán van-e cél?
                        Nyelik a napjaimat, heteimet, hónapjaimat a
                        surrogó gumikerekek. Mind kevesebbet mutatsz
a tájból, és ráadásul mintha már jártunk volna
errefelé. Vagy annyi történt csupán, hogy
a fák fák, a kövek kövek, a folyók folyók,
a felhők felhők, amikor már elég sokat
láttunk belőlük? Menjünk lassabban, kérlek!
Szálljunk ki! Uzsonnázzunk az asztalkendővel
leterített motorháztetőn! Vagy a
csomagtartón, ez igazán mindegy.
Nézelődjünk még! Keressünk valami újat!
Vagy mégsem! Csak haladjunk egészen lassan,
hogy egy romos házról eszembe juthasson
minden új ház, ahol eddig megfordultam.
Egy-egy szélfújta jegenyefáról minden
jegenyefa, amelynek kérgén valaha
végighúztam a kezemet. Hatvanhat nagyon sok.
Mégis meg lehetne sokszorozni ezt is, ha az új
pillanatokba begyömöszölhetném a régieket,
az új emlékekbe minden hasonlót,
amire emlékszem. Sohasem szerettem
kapkodni. Gondoljuk végig, Istenem!
Te ezt nem tudhatod, de amikor két szerelmes
már valamennyire ismeri egymást,
és nem akarnak minél gyorsabban
bizonyosságot szerezni, hogy célba fognak érni,
vagyis amikor már képesek szeretkezés közben
tervezni is, elkezdik lassítani ők is az utat.
Mindenféle kitérőket tesznek,
látszólag azért, hogy felkutassák
a másik test legrejtettebb zugát is.
De nem. Már biztosak a megérkezésben,
és éppen ezért az odavezető út is
boldogsággal tölti el őket, bármennyire is
közhelynek tűnik, amit mondok. Az így felfogott
utazás segít megérteni a beteljesülést.
A késleltetéstől több lesz, megrendítőbb,
mélyebb a kielégülés. És a halál is persze.
Vagy mégsem oda igyekszünk? Te tudod,
nem én. Álljunk meg időről időre! Hagyd,
hogy nézzem a délutáni fényt a füvön
meg egy lassan kúszó csigát, ilyesmiket!
Hatvanhattal száguldunk, Uram,
és holnaptól talán már hatvanhéttel,
ha közben meg nem érkezünk.
Hát nem nekem teremtetted,
amit el akarsz venni tőlem?

 

Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.


Főoldal

2018. április 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Acsai Roland verseiSzilágyi András verseiJónás Tamás versei Grecsó Krisztián: Emlékdalok
Prózák
Kötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái
Kritikák
Uram, a kezedet kerestemA mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat
Esszék, tanulmányok
Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjbanMillenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkat
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA