Versek

 

 G__czi_J__nos_m__ret.jpg

 

Géczi János

 

Mandragóra

 

Ha tehette volna, belép a falba, de mindössze
kifehéredett! Ha dühöngött is számtalanszor
s a kétségek csapdájában vonított, már felhagyta.
Nyárestként ellobbant a gazda szaga
s a házkörüli vörös dombok neve felcserélhető lett.
Adomák epizódjai épültek rá, és sok-sok metszett ábra,
a közös részük annyi, hogy mint labirintusban,
bármely ösvényen is haladva, azokból kitalálni nem lehetett.
A történet vége azonos,
még ha szabad akarattal loholt is előre
tempózva a kutyalélek. A szernek jó gyökér emberalakú,
hol nőé, hol férfié, hűséges álmot hoz, vagy olyasvalamit,
amely ahhoz hasonlítható.
A növény
akasztófa alatt terem, hogy a halál alácsöppent,
megannyi újabb halált hurcol, bárminek is nevezik.
Testbe zárva halad, mellette a másik,
kit ugyanúgy bezár egy test. Elfogadta,
hogy senki egyéb, mint ő az, aki a történet
kiszolgáltatottja. Árnyéktalan lomb alá roskad.
egybeomlik benne mindahány igeidő.
Mind a négy rózsamancsa csokorba rakva.

 

 

Csöndes

 

A tűz átütő ereje! Gerincoszlopával támaszkodott a gyerekkori fának
és arra gondolt, hogy az idő belőle van. Rápréselődött a délutánra.
Majd arra, hogy vannak, akik nem látnak bizonyos színeket,
ahogyan ő nem a hermelint a nő ölében. Mindenkor hiányzik valami,
a vörösbegy melle, a karok közül az, akit ölelnek. A háta
megmaradt bükknek s ez biztonsággal töltötte el, mindvégig vonzotta
az elmúlt időt, akkor, amikor leülepedik és pasztellesre öregedik.
Meggyőződése, a múltból kihullani nem lehet. A csigolyacsontok,
a halkövület-szerű levelek, az érzetek és a képzetek keveréke,
s éppen azon hangulatban, amely az erdőszélen érte! Eldúdolta
a pánikrohamot, hol nyomot hagyott, hol meg nem, miként tintából
kifogyó írótoll a csöndes papiroson. A csöndes szótól föllobbant
körülötte a levegő. Eldúdolta a pánikrohamot, hol nyomot hagyott,
hol meg nem, miként tintából kifogyó toll a csöndes papiroson.
A csöndes szótól föllobbant körülötte a levegő. Eldúdolta a pánikrohamot,
hol nyomot hagyott, hol meg nem, miként tintából kifogyó toll
a csöndes papiroson. A csöndes szótól föllobbant körülötte a levegő.

 

Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.


Főoldal

2018. március 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Szil Ágnes versei Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei
Prózák
Soltész Béla novellái Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”
Kritikák
Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli napló
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA