Versek

 

 Voros_meret_jo.jpg

 

Vörös István

 

Eurüdiké-szonettek

 

21

 

Feltámadó egek és fehér holnapok,
úgy mégis, mi miatt nincs tavasz áprilisban?
A külvilágra nyíló ködös honlapok:
mi távoli jövő volt tegnap, máris itt van.

Máris itt van az elvadult tavasz, a hó,
meg az elmaradt siker szép esélye,
valami titkos változás jól látható,
a történelem felé megindult a vége.

A vég, a vég, a vég legyűri most
a kezdetet, fején tapos;
a végzetet átrendezi.

Nem mérhető egy év neki –
pár szám gurul elő: hatos, hatos,
hatos – s egy címerpajzsra felteszi.

 

22

 

Mi mind meglassulunk,
de gyorsulásnak mondjuk,
nem vagyunk a szavunk,
hogy szavak maradhassunk.

Hogy szavak: mondatok
helyett. Mondatok, hogyha
hallgatás kell, titok.
A beszéd alatt összefagyva

hullát találnak.
Kiolvad a múlt század.
S a bűn, a baj potyog, potyog,

ha nem láttál még hamis tudatot,
akkor felénk találhatsz,
s most mind valóban háborog.



23

 

Az azután van azután,
kik még nem élnek: vannak?
A túlvilági lét során
majd néha összefutnak

a még nem élők és akik
már régen meg is haltak?
Mint öltözőből távozik,
kit éppen vár a színpad,

csak azok nincsenek velük
akik élni rohantak?
A többi arról fecseg épp,

hogy élni rossz, de néha szép,
a színpadról szavalnak.
Hogy itt is, ott is van helyük.



24

 

Hogy itt is, ott is van helyük
a túlvilági létben.
Bár hófoltos a blézerük,
és a hajuk idétlen,

a rossz hírük időtlen,
s ha egyetértenél velük,
csak rád néznek kimérten:
Beszélsz ugyan, de mégse értem.

Mert mégse érthető a lét
a jól nemlétezőknek.
Nekik az öröklét elég,

soha nem mérgelődnek.
Az élet mérgező nagyon,
s a halandóság oltalom.

 

25

 

A halandóság oltalom,
ha halandó vagy, mondhatom
a titkokat, ha jól tudom,
s ha nem vagy az, nem érdekel,

léttel küzdve mit érek el,
nemlétszagú fejem fölé
mit emelek, s hogy az kié,
kié a semmi? Senkié?

Vagy kívül már a birtokon,
a létezés se oltalom?
Nem védhető a túlvilág,

s a többi ritka furcsaság,
hol átvezet nemlét felé
vivő utunk. Mert van tovább.

 

26

 

Mert van tovább, mert van idébb.
Mert itt az ott, tudod te
azt, hogy az ok miért, kiért
okozza azt, amit se

megérteni, s nem érteni
se lehet lelkifurdalás
elfojtása nélkül? Megás
a világ éteri

világágyásai között
egy lakható helyet nekünk
ördögnek öltözött

utolsó kételyünk.
Csak hívni nem szabad
magunkból árnyakat.

 

Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.


Főoldal

2018. január 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Tompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi TársaságnakJúnius 24-én indul a Gyulai Várszínház 55. évadaNem ítélik oda idén az irodalmi Nobel-díjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Dániel versei Nagy Zsuka verseiAczél Géza: (szino)líra - torzószótárSzilágyi Kinga Magdolna versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA