Versek

 

 Kodol__nyi.jpg
A szerző fotóját Kiss Zoltán készítette.

 

Kodolányi Gyula

 

Az idő egészéből

 

Japános versek Kósa Ferenc fotóira 

 

 

Tengert látni vágytál

 

Tengert látni vágytál. Határtalant.
Barbár partot. Az élet gyepűit.
Sziklaszobrot. Csend oltárát.
Mindent. Magad.

 

Zuhogó, cikázó víz

 

I

Zuhogó, cikázó víz,
kedvünkért bűvölsz
örvényt s habot?
Dobálsz hullámot, sziklát,
hogy marasztalj
tovább ideát?

 

II

Vagy tükrünk volnál?
Kusza lelkünk
tombol benned?
Vonaglanak vágyak,
kéj, kín, régi szép nap.
Olvassuk benned
sorsunkat.

 

III

Égnyi tükör
jövök újra hozzád.
Tajték, robaj,
örvény volnék?
Tűnődöm. Indulok tovább,
a belső  csend után.

 

Aranyfényű fenyő

 

Aranyfényű fenyő
a sziklavilágban,
szívem tiéd,
karod enyém.
Tarts szorosan.
Nem riaszt már
a meredély.

 

Erdődbe bejutni

 

Erdődbe bejutni próba.
Dús sötéted oly közel s távol.
Át úton, árkon, gyümölcsösön,
mégis eltalalálok.

 

Egymást tartva

 

Egymást tartva
állunk a szélben,
jó társam.
Bámuljuk ég veresét,
hegy kékjét, áldott Balatont,
míg maradhatunk.

 

Kerítést raknod

 

Kerítést raknod
mandulafád köré minek?
Hajnalban elröpül a rigókkal.
Termését szabadon hozza meg.

 

Veri odalent

 

Veri odalent
a kőpartot a hullám.
Sovány földből,
termő csendben,
ágyások, gyümölcsfák
fordulnak az égnek.

 

Hó, jég, kő honában

 

Hó, jég, kő honában
hangyányi vagyunk?
Hangyányit akarunk?

 

Kőember vár

 

Kőember vár s vár
hó s jégidőben.
A kezekre gondol,
akik megformálták.
Forró tenyérre,
lélek hevére.

 

Mesét mondunk

 

Mesét mondunk,
dúdolunk dallamot.
Képet festünk,
követ rakunk kőre,
az idő elmállasztja.
A vers él, és él.

 

Szélnek feszült sziklák

 

Szélnek feszült sziklák,
mennétek. Maradtok.
Tükörben bámulni magatok
e kietlen parton,
otthon lenni, jobb.

 

Hiányod

 

Hiányod tikkasztó
kő-szorosán át, hirtelen
érni forrásodhoz.
Kutadból újulni,
s nem tudni, ki vagy.

 

Visszajön-e

 

Visszajön-e a pusztába
negyven olyan napra?
Várjuk, mióta elment.
Ő megvilágosult,
mi: világtalanok.

 

Égi zuhatag

 

Égi zuhatag, ragadj el,
zúzzál vízporrá,
tisztuljak párává.
Örök gyarló alakom
születhessen újjá.

 

Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.


Főoldal

2017. október 27.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png