A szerző fotóját Kiss Zoltán készítette.
Kodolányi Gyula
Az idő egészéből
Japános versek Kósa Ferenc fotóira
Tengert látni vágytál
Tengert látni vágytál. Határtalant.
Barbár partot. Az élet gyepűit.
Sziklaszobrot. Csend oltárát.
Mindent. Magad.
Zuhogó, cikázó víz
I
Zuhogó, cikázó víz,
kedvünkért bűvölsz
örvényt s habot?
Dobálsz hullámot, sziklát,
hogy marasztalj
tovább ideát?
II
Vagy tükrünk volnál?
Kusza lelkünk
tombol benned?
Vonaglanak vágyak,
kéj, kín, régi szép nap.
Olvassuk benned
sorsunkat.
III
Égnyi tükör
jövök újra hozzád.
Tajték, robaj,
örvény volnék?
Tűnődöm. Indulok tovább,
a belső csend után.
Aranyfényű fenyő
Aranyfényű fenyő
a sziklavilágban,
szívem tiéd,
karod enyém.
Tarts szorosan.
Nem riaszt már
a meredély.
Erdődbe bejutni
Erdődbe bejutni próba.
Dús sötéted oly közel s távol.
Át úton, árkon, gyümölcsösön,
mégis eltalalálok.
Egymást tartva
Egymást tartva
állunk a szélben,
jó társam.
Bámuljuk ég veresét,
hegy kékjét, áldott Balatont,
míg maradhatunk.
Kerítést raknod
Kerítést raknod
mandulafád köré minek?
Hajnalban elröpül a rigókkal.
Termését szabadon hozza meg.
Veri odalent
Veri odalent
a kőpartot a hullám.
Sovány földből,
termő csendben,
ágyások, gyümölcsfák
fordulnak az égnek.
Hó, jég, kő honában
Hó, jég, kő honában
hangyányi vagyunk?
Hangyányit akarunk?
Kőember vár
Kőember vár s vár
hó s jégidőben.
A kezekre gondol,
akik megformálták.
Forró tenyérre,
lélek hevére.
Mesét mondunk
Mesét mondunk,
dúdolunk dallamot.
Képet festünk,
követ rakunk kőre,
az idő elmállasztja.
A vers él, és él.
Szélnek feszült sziklák
Szélnek feszült sziklák,
mennétek. Maradtok.
Tükörben bámulni magatok
e kietlen parton,
otthon lenni, jobb.
Hiányod
Hiányod tikkasztó
kő-szorosán át, hirtelen
érni forrásodhoz.
Kutadból újulni,
s nem tudni, ki vagy.
Visszajön-e
Visszajön-e a pusztába
negyven olyan napra?
Várjuk, mióta elment.
Ő megvilágosult,
mi: világtalanok.
Égi zuhatag
Égi zuhatag, ragadj el,
zúzzál vízporrá,
tisztuljak párává.
Örök gyarló alakom
születhessen újjá.
Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.