Versek

 

 demus_g__bor.jpg

 

Demus Gábor

 

először és utoljára

 

láthattam, a koporsó mint mindenkié,
de a test, melyet fehér lepel takar, alig
nagyobb egy gyerekénél.

kilencven felé járt, féltem, hogy mi lesz
az arcából, meg kíváncsi is
voltam, nagybátyám, Laci, aki a ravatalhoz (s utolsó idejében
hozzá is) a legközelebb állt, a családtagoknak,
akik meg akarták
nézni, megemelte a leplet, szégyelltem
a leplezetlenségemet, ami nagy baromság, látnom
kellett volna a gyászhoz.

biztos fontos, hogy mindkét nagyanyám
szemében hiba volt, az egyiknek gyerekkori
baleset miatt (dobálóztak, arcon találták, s mire lehullt
a varr, kancsal maradt), a másiknak az öt szülése
valamelyikénél megpattant a szemhéj egy ere vagy idege.

szép lenne, ha Józsinál, ő volt a negyedik,
színes, érzéki, jólelkű és gyönge − mondjuk, szerelmes levelek
kora ősszel D. Alexandernek, először meghökkentek,
nagyapám és nagyanyám, sose
volt Alexander a családban, kisebb nyomozás után Józsihoz
vezettek a szálak, fölhevült, a balatoni nyárban nem gondolta
elég vonzónak a nevét −, mi, az idősebb unokák kivált szerettük
bohócságait.
                          alkoholista lett, egy irreális balesetben
halt meg, gazt gyújtott a telkén, a tűz
átkapott a szomszédhoz, oltotta
volna, folyton-italosan nem mér-
te föl, mit veszíthet, az olcsó, nejlon melegítő
rásült, a sokk miatt nem érezte veszélyesnek
a fájdalmat, le is tudott biciklizni a megbolydult
dombról, aztán az első
arra jövők előtt összeesett.

ugyan már nem éltem otthon, még mindenről
hírt kaptam, napokig
kínlódott, belső szerve nem sérült, de a megégett bőr
nem képes kiverejtékezni a napi mérget se, végül ez
lett a közvetlen ok, vérmérgezés.

egy év, ha eltelt, Gyarmati mamival állunk a verandán, egy fiatal
érzéketlenségével kérdeztem, túljutott-e Józsi halálán. „Gabika,
ti
(a ’ti’ szemrehányás, jelentette a férfiakat a családban, beleértve
nagyapámat is, és persze egyáltalán, mindenkit) nem tudjátok,
milyen ez
(a mondat közepében már sírt), egy anyának
más.
” először láttam (és utoljára) közvetlenül
pillantani. tekintetét a forrásig.

 

ki kellene szabadulni, mégis

 

beszabadulsz, belefelé, verset
írsz, visszaolvasol, belefelé, holott
befelé-t akartál, hagyod
magad e lehetőségben. valóban

két impulzus zilál, szét-
kavarog a „ki-
szakadni” és az „utolsó szép nap”,
mondják, az idő-
járás jelentések: „jön,
jön hétfőtől a kurvazord ősz
”.

a „kiszakadni” azt jelenti, fölhasogatni a bőrt,
szelídebb hasonlattal, levedleni,
pattanna meg, sőt, báb nyílna, át lüktetésig
alakulna, aki e semmi-gyönyört
nézed. a gesztenyék eleresztett
ajka, szinte várod
a nyálat, szombat van, kora délután, a vénasszonyok,
a gangkorlát kovácsolt sziluettjei a falon
moccanatlanok, akár a gatyák, terítők, pokrócok,
így rakta a szembe-
szomszéd tornasorrá, öntudatlanul
valószínűleg, legjobban így adta
a sor – kőműves különben, ritka jó,
aprólékos mester.

de a kiszakadni még-
sem ez, valamiből nem valamivé
lenni, még ha illenél is, mint falba a lepke,
hanem ebbe az egészbe ivódni, ami más-
felől jelen folyton.

ám a vonzalomhoz, ugye,
legalább egyvalaki kell.

szó sincs vihar előtti csöndről, rezzenéstelen
fátylon szűrődik a nap, percekre megáll
az idő (s persze nem, örökkévalóságot az ősz,
öreg Isten él
meg). szűk a test
vagy épp túl sok, inni, inni, az ivást
is meginni. az utolsó szép napot, jön
a zord ősz.
vagy ki,

kimenni terézvárosból (sejtekbe
nyelni a legnyersebb fényeket), mert nem az ősz
jön (már emlékezni is nehéz a nyárra, holott
tegnap még megvesztél a kikötői
teraszok után), koccant árbocokkal

tudod a telet, szó sincs a kelő táj
szemében, székek egymásra hányva, söprik
az őszi mólót.

s aztán nélkülük a móló.

 

Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.


Főoldal

2017. szeptember 22.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Elmarad Grendel Lajos békéscsabai estjePénteken adják át a Szép Ernő-díjakatNyilvánosságra hozták a Prima Primissima idei jelöltjeitKínai szerző kapta idén a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA