Versek

 

 demus_g__bor.jpg

 

Demus Gábor

 

először és utoljára

 

láthattam, a koporsó mint mindenkié,
de a test, melyet fehér lepel takar, alig
nagyobb egy gyerekénél.

kilencven felé járt, féltem, hogy mi lesz
az arcából, meg kíváncsi is
voltam, nagybátyám, Laci, aki a ravatalhoz (s utolsó idejében
hozzá is) a legközelebb állt, a családtagoknak,
akik meg akarták
nézni, megemelte a leplet, szégyelltem
a leplezetlenségemet, ami nagy baromság, látnom
kellett volna a gyászhoz.

biztos fontos, hogy mindkét nagyanyám
szemében hiba volt, az egyiknek gyerekkori
baleset miatt (dobálóztak, arcon találták, s mire lehullt
a varr, kancsal maradt), a másiknak az öt szülése
valamelyikénél megpattant a szemhéj egy ere vagy idege.

szép lenne, ha Józsinál, ő volt a negyedik,
színes, érzéki, jólelkű és gyönge − mondjuk, szerelmes levelek
kora ősszel D. Alexandernek, először meghökkentek,
nagyapám és nagyanyám, sose
volt Alexander a családban, kisebb nyomozás után Józsihoz
vezettek a szálak, fölhevült, a balatoni nyárban nem gondolta
elég vonzónak a nevét −, mi, az idősebb unokák kivált szerettük
bohócságait.
                          alkoholista lett, egy irreális balesetben
halt meg, gazt gyújtott a telkén, a tűz
átkapott a szomszédhoz, oltotta
volna, folyton-italosan nem mér-
te föl, mit veszíthet, az olcsó, nejlon melegítő
rásült, a sokk miatt nem érezte veszélyesnek
a fájdalmat, le is tudott biciklizni a megbolydult
dombról, aztán az első
arra jövők előtt összeesett.

ugyan már nem éltem otthon, még mindenről
hírt kaptam, napokig
kínlódott, belső szerve nem sérült, de a megégett bőr
nem képes kiverejtékezni a napi mérget se, végül ez
lett a közvetlen ok, vérmérgezés.

egy év, ha eltelt, Gyarmati mamival állunk a verandán, egy fiatal
érzéketlenségével kérdeztem, túljutott-e Józsi halálán. „Gabika,
ti
(a ’ti’ szemrehányás, jelentette a férfiakat a családban, beleértve
nagyapámat is, és persze egyáltalán, mindenkit) nem tudjátok,
milyen ez
(a mondat közepében már sírt), egy anyának
más.
” először láttam (és utoljára) közvetlenül
pillantani. tekintetét a forrásig.

 

ki kellene szabadulni, mégis

 

beszabadulsz, belefelé, verset
írsz, visszaolvasol, belefelé, holott
befelé-t akartál, hagyod
magad e lehetőségben. valóban

két impulzus zilál, szét-
kavarog a „ki-
szakadni” és az „utolsó szép nap”,
mondják, az idő-
járás jelentések: „jön,
jön hétfőtől a kurvazord ősz
”.

a „kiszakadni” azt jelenti, fölhasogatni a bőrt,
szelídebb hasonlattal, levedleni,
pattanna meg, sőt, báb nyílna, át lüktetésig
alakulna, aki e semmi-gyönyört
nézed. a gesztenyék eleresztett
ajka, szinte várod
a nyálat, szombat van, kora délután, a vénasszonyok,
a gangkorlát kovácsolt sziluettjei a falon
moccanatlanok, akár a gatyák, terítők, pokrócok,
így rakta a szembe-
szomszéd tornasorrá, öntudatlanul
valószínűleg, legjobban így adta
a sor – kőműves különben, ritka jó,
aprólékos mester.

de a kiszakadni még-
sem ez, valamiből nem valamivé
lenni, még ha illenél is, mint falba a lepke,
hanem ebbe az egészbe ivódni, ami más-
felől jelen folyton.

ám a vonzalomhoz, ugye,
legalább egyvalaki kell.

szó sincs vihar előtti csöndről, rezzenéstelen
fátylon szűrődik a nap, percekre megáll
az idő (s persze nem, örökkévalóságot az ősz,
öreg Isten él
meg). szűk a test
vagy épp túl sok, inni, inni, az ivást
is meginni. az utolsó szép napot, jön
a zord ősz.
vagy ki,

kimenni terézvárosból (sejtekbe
nyelni a legnyersebb fényeket), mert nem az ősz
jön (már emlékezni is nehéz a nyárra, holott
tegnap még megvesztél a kikötői
teraszok után), koccant árbocokkal

tudod a telet, szó sincs a kelő táj
szemében, székek egymásra hányva, söprik
az őszi mólót.

s aztán nélkülük a móló.

 

Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.


Főoldal

2017. szeptember 22.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png