Fecske Csaba
Akinek nincsen apja
tizenöt éve halt meg apám
most már tudom nagyon
és azt is hogy
nem múlhat el csak úgy fájdalom
nem lehet semmivé
aki nincs többé nem ereszt
valóságosabb mint aki van
nem bírom letépni róla magam
már minden idő elfogyott
miért hogy annyi halál az élet
itt állok apám nélkül félbehagyva
A nélkülözhetetlen
(Egy Welm Busch-vers átdolgozása)
nélkülözhetetlen volt valóban
nagyon ott tudott lenni ahol ott volt ahol megjelent
kaszinóba bálba nem szórakozni
a köz érdekébe’ ment
ott volt mindenütt ahol számít megjelenni
lövészünnepen lóversenyen
énekesek asztalánál tűzoltó gyakorlaton
nélküle nem történhetett fontos semmi sem
nélküle még a tyúk se tojt
a kakas nem kukorékolt
amikor sírba tettük magunkat temettük
ránk szakadt amit ő tartott felettünk az égbolt
Mégiscsak
ide kéne érned végre
ahol régóta ott vagy
két lábon állni a földön
szembeszegülni széllel hatalommal
nem a bizonytalan állagú égben
csapkodni csonka szárnyakkal
mégiscsak a te dolgod túloldalra
kísérni a vak időt
Ismerős
ismerős kép bár homályos
ég alá szorult mező tehenet legeltető fiú
a csillogó hátú Bódva partján a kép amatőr
de izgalmas életteli a sorakozó évek
ellenére vagy
éppen azoknak köszönhetően
ami nincs a képen az belőled hiányzik
nem lehet mindent megmenteni a
semminek támaszkodva mintha
a folyót ismeretlen helyre cipelő
halakat hallanám
a tücsköket ahogy magukra öltik
az éjszakát
Rizsszem
önmagánál hosszabb éjszaka
szőr nőtt a szívemen
olyan kevés jutott belőled nekem
el se kezdődtél már véget értél
most hogy eltévedt a csönd
sötétség nyálaz be mindent
érezni az Isten szájszagát
morzézó diófák gesztenyék
irdatlan meszesgödör az ég
nekem ütődik a lottyadt mellű szél
a semmiből kimeredő pillanat
szögén fönnakadva idegenként
nézem magamat íme egy elhasználódott
ember aki már csak szenvedni tud
élni örülni nem mer teng-leng
hánykolódik a létben mint
rizsszem a hurkalében
Isten
meghagytam őt magamnak
legyen valakim szükség esetén
aki megállít a szakadék peremén
aki sokadszor is visszafogadja
és magához öleli tékozló fiát
legyen neki is valakije
akiért tehet valami jót
hogy ne egyedül szomorkodjon
lakatlan csillagai között
Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.