Versek

 

 muranyi_zita.jpg

 

Murányi Zita

 

hősök tere

 

néhány sugár fogta a szobrok kezét
fél nyolckor langyos fényeket terítettek szét
a hősök tere felett elég egy vastagabb felhő
és szinte beesteledhet nagy esőt ígértek
a napfényben mégis inkább reszketett hét vezér
homlokán az izzó naptartomány a sárga földalattinál
valaki elhasznált újságot kínált és tegnapi híreket
két lába közt a szünet zárójelbe tette a hímnemet
aztán mégis összezárta belefáradhatott az ácsorgásba
állt meggörnyedve mint a fáradtság tolmácsa
és bársonyos fényt szórt tomporára az elhaladó
szerelvény lámpaforgácsa a délinél már szikrázott a kő
és a dél hevét verte vissza tíz összezárt napernyő
amikor újra eszembe jutott a nő a sötét miniszoknya
két láb ami nem volt harisnyához szokva
a hősökön a szobrok amit a kő súlya a fölemelkedéstől
megfosztott az a majdnem 25 fok amit a kabát 30-ra
srófolt hogy igen is istennő leszek csak még nem tudom mikor
hámozom ki a teret a nap tüzes szilánkjaiból
ha a létezés csak a megsemmisülés kontrasztja
két luk között miét hasad tovább egy fölszakadt harisnya
az élőknek is kegyetlen szoborarca lesz
amikor a teremtés terepe újra tiszta és a halhatatlan szobrok
mellkasát a nap percenként árnyalatnyival világosabbra szívja.

 

 

fű-fű

 

lakhat-e a szívben akkora jóság a dobogások meredekéhez
igazítja a csillagok átlóját így kerül az ember közel az éghez
egészen közel a mindenség fölségterületéhez

a hold hisz hetek óta éhezett gömbölyűre hízik
és nem lesz a sötétség kaszája teli szájjal skandálja
felhő felhő felhő és madarak dagadó szárnya

föntről nézve kerek erdő a fák szórványmagánya
és semmi létén merenghet el a fű
megannyi félrehajló nedves i-betű

aztán majd pontot teszünk a dobogásra
a sötétség mellkasán hajnallá vérzi magát néhány hófehér
kokárda és fölrikolt a virradás mint egy vörös hegedű

fű fű fű – szívünket váltakozva tölti ki az űr és a derű
nem tudni melyikben lakik az isten és a föltámadás
melyikben nagyobb horderejű.

 

 

pantheon

 

Mindig amikor utolér ugyanaz a halál
rettegve gondolok vissza milyen volt
a nyár magasabbról illatoztak-e a fák
tavaly emelt-e meredekebb boltot a lombból
sok-sok törékeny ágból a balerinahajlékonyság
hogy mint egy zöld templom magasodjon
az út fölé emelve szellős kupolát
és a járda térdére ejtse sárga virágporát
hadd recseg-ropogjon az illatos fájdalom.

Mindig azon gondolkodom vajon nem szentségtörés-e
belépni ebbe a rendbe a bokrok a fű haján
talán még ott remeg az isten keze
mint a teremtés hajnalán
azóta ráfúj minden harmatcsöppre
a levelek mellkasán csüngő bogártetemre
hintázva pörögve holtában is visszacsöppen a létezésbe.

De én nem vagyok ilyen makacs a fák törzse
mint egy befejezetlen rézkarc
ahogy ezek a mintás oszlopok az ég felé törnek
és az útra visszagörbülnek ez csak a pusztulás pantheonja
lehet csupa-csupa rejtett hieroglifa szívseb a fákon
a lomsuttogásban mégis a létezés moraját hallom
nem akarom hogy egyetlen lábnyom sáreredete visszhangján
a pusztulásba rántson a paradicsomba vágyom hogy ezen az úton
ezer és ezer holt fa gondolkodhasson el a föltámadáson.

 

Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.


 Főoldal

2017. augusztus 03.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Arany János szépirodalmi és esszépályázatPályázatot hirdet a Színházi Kritikusok CéheHét ország írói szerepelnek a tizedik Margó Irodalmi Fesztivál és KönyvvásáronKönyvtárlat VII. – Játékos évad
Versek
Kiss Ottó: Állatok, erdő, bátorságFilip Tamás verseiFarkas Wellmann Éva parancsolat-verseiTurai Laura versei
Prózák
Onyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébeAutóink egészsége mindannyiunk érdekeHajós Eszter: Virágot gyógyítaniFerdinandy György: Portréfilm
Kritikák
A csalás nem ámítás - Kürti László könyvéről A romlékony anyagon túlHáta mögött délPárkapcsolati kórkép
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA