Versek

 

Pataki_Tam__s.jpg

 

Pataki Tamás

 

A magány zsarnoksága

 

Éhezz! Tűrd izmaidban, amint
lázad a végső kétségbeesés.
Az pokol, ha örök az emlékezés,
s a felejtés kegyelmét a kezében
tartja a zsarnok magány, torko-
don a kardja. Nyögd zsarnokságát,
húzd láncait, mint őrült ki csókkal
szegődik hozzá s akarja, viseld tarka
címerét, az egyedüllét öt sebét, amit
éjszakádra tapos a sarka.
Ordíts, ha tövissel koronázza perceid,
s ha lakmározik, amint csendre int,
mert dőzsölsz benne, a magányba
részegülten, nyakig rókába dőlten.
Légy résen, mert rád ront leséből,
mint a pók, ha zsákmányt orront
rebbenő fonalán, metszett gégéden
át kering a véredben tovább, míg csak
őt tudod majd nemzeni. Ki lesz az
ostobább? Mert leigáz akkor, s mint
gépet csikorgat: tovább! És felrobbansz,
ám  a hajszának akkor sincs vége,
ha ajkadra arany olaját keni a halál –
nem terem béke. Vigyázz, ha ajtódban
idegent látsz, mert a zsarnok magány
döngeti, s szemgödrödbe temeti már
újszülött vágyaid sorát. Még szuszognak,
ki sem nyílt szemük, de már dobog
rajtuk a fekete göröngy, zsarnok ő,
ki nem hagy temetetlen. Tűröd?
Lázadj önfeledten.

 

 

Nagypéntekre virradóra

 

az álom határán vesztegeltem,
ültem átizzadt ingben, féltem
és fáradt voltam a barlangsötét
váróteremben. Bezárt a pénztár.
A vonatsín, mint földre hullt égi
létra, fokait a messzeségbe oldta.
Megéheztem, de a büfé ablakai
befüggönyözve lengtek hallgatag,
a felhők gyűrötten, kéregetőn
nyújtották elém a markukat.
Zsebembe nyúltam, kerestem
a lelkem aljából pár apró darabot,
de nem találtam, lecsengett ez is,
éberen fütyülve robogott be a halál.

 

 

Hány halálom van?

 

„ma, időtlenül és halottan ők
a  halálon túl a tangóban élnek”

Borges


Már sokszor meghaltam, csak azt
nem tudom, hogy a múltban vagy
a jövőben haltam meg.
Most itt írok a jelenben, amin
lépdel előre-hátra, mint keresztfán,
a tangóra termett emberi idő,
és vele halálom egyre nő,
és vele halálom egyre fogy,
és ki az, aki táncol?

És ki a párja, kivel ropja csigázó
táncát, ha nem egyedül, botladozva
tántorog a két vagy három, s talán
ennél is több parkettán, ami az időm.

Ha tudnám, mennyi elölt jövő van
múltamban, mennyi megvakult,
remélt érzés, hány füstbe ment
gondolat korma a szavakon –
mondanék, vagy mondhatnék-e
bármit? És visszavonni, hogyan
tudnám, ami már hangként tovább
remeg szervek és szervezetek
idegrendszerek útvesztőjében?

...mennyi elölt jövő fekszik
múltamban, de mi van a
jövőmbe holt múlttal, és
mondd, én ki vagyok...

 

 

Arkahaljov száműzetése előtti álma



egy arcot látok olyan homályos és foszlékony
mint alkonyatkor a borszínű-kék Szibéria felett
felejtett ég
egy arcot a papírra sem írhatom le
ezüst farkasod küldd el fáradt sejtelem
egy arcot amit sose láttam de szorongok
ha eljövendő emlékét idézgetem
egy szemet aminek távlatából kitiltottak rég
egy arcot ami széttörik mint a hajnali jég
egy arcot látok olyan homályos és foszlékony
mint virradatkor a rózsaszín-kék Pétervár felett
felejtett ég
arany kígyóid küldd el ványadt sejtelem
úgy érzem ha meghalok is visszajár
mint álmokban felmerül és visszabukik
egy arc mit száműztünk legbelül
egy arcot a tükörben
nem az enyém visszavetül

 

Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.


Főoldal

2017. július 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Esterházy Gitta kapja idén a Krisztina-díjatGyerekirodalmi íróképző indulHírek a Tokaji ÍrótáborbólArany János korától vizsgálja a magyar irodalom változásait a 45. Tokaji Írótábor
Versek
Vörös István: Hermész-szonettekBertók László szalmaszál-firkáiHorváth Veronika verseiGömöri György versei
Prózák
Beck Tamás prózáiAndrássy József: NagyszombatElmaradtGaraczi László: Hasítás
Kritikák
A kör teljes megismeréséhez szükséges „π”Latin világban - Géczi János: TörekValóságok között - Bogdán László könyvérőlAz emlékezés szerkezete
Esszék, tanulmányok
Csoóri Sándor és a „bartóki” modellHalmai Tamás: A Gangesz rabbijaArany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéje
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA