Garaczi László
Álomrovátka
Nincs semmi feladat,
csak mérni. Fárasztó?
Kicsit sem. Hason centis,
háton hüvelykes beosztás.
Ha valaki mérni akar,
és miért ne akarna mérni,
a szóban forgó tárgyat
háthoz illeszti vagy hashoz.
Többnyire hashoz. Mindig.
Falnak támasztott vonalzó,
vagy colstok lehetnél.
Ne romantikázzunk. Jó így.
A művelet után lehull
némi aprópénz. Szégyen?
Nem, de hogy ez is milyen
kínos példázattá züllött.
Jó lesz nekünk
Az első előtti perc csíkos tapéták ketrecében,
nem áll meg az élet, a természet ügyei, a betegségek,
a közömbös kataklizmák, a félelmet is beleszámítva,
minden unalomba fullad, magányok tébolyává enyészik,
elhalnak a szervek, amiknek létezéséről nem is tudtunk,
így gyarapodunk ismeretben, dúsulunk, nevelődünk,
tömött zsákok, horpadt remény és gügyögő terror.
Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.
