(A szerző fotóját Gergely Bea készítette.)
Szőcs Géza
A DAKOTA LÁTOGATÁSA
I. Bennszülött voltam
Bennszilvániában
Eladó voltam én a téren
a Fátum sorsjegy-árudában:
kirakatában álltam én
szárnyas és tollas álruhában.
Utolsó bennszülött voltam én
az egykor boldog Bennszilvániában.
Már senki nem vett sorsjegyet vagy lottót
de helyem ott a Fátum ablakában
a kirakatban láthatóan ott volt.
A jóslatokat
és a szerencse-számokat
én mindegyiket önmagamnak írtam
s csőrömmel húztam ki őket önmagamnak.
Mindez hattyúdal volt ott voltaképpen
mikor eladó voltam ott a téren.
II. Füst a Parlamentben
Teljes díszben egy törzsi harcos
szállt le a kettes villamosról.
Dobolgatott a sűrű ködben
és morfondírozott a sorsról.
„Őseim füstös jelbeszédét
már senki más, csak én ha értem.
De ma már senki nem figyel rám
és nem emel már szót se értem.
Adjál egy sorsjegyet, barátom.”
Így szólt hozzám a törzsi harcos,
majd a sorsjegyet zsebre tette,
„Jól fog ez még az őszi harchoz.
Végül fölszáll a füst a földről
és összegyűlnek mind a törzsek.”
S így mormogott még önmagának:
„A trombiták is összetörnek.”
Aztán bement a Parlamentbe
nem jobbra s nem is balra ment be:
lentről tört fel a felvonóval
mint aki fölszáll most a mennybe.
Megjelent a Bárka 2017/2-es számában.
