Versek
Versek
„Soha nem hagy meg semmit, még a csontokat / is nyom nélkül eltünteti. Éjszakánként, ha nem / tudok aludni, néha hallom a pinceajtón a kaparását.” Szabolcsi Viktória versei a Bárkából.
„vissza kell mennem a faluba / vagy vissza kell térnem / egy szerelembe / sonkát teszek száraz kenyérre / felébresztem panaszommal a foglyokat” – Debreczeny György versei a Bárkából.
„alszik a szívben / a ritmust illyés / mondja kodálynak, / mindenen ott ül / a látszat lázad / méri alázat, hallgat / a csöndben a néma / a testbe beköltözik” – Farkas Arnold Levente verse.
„túléltünk minden idegent / és művészetünkben / otthonra lelt a világ / de hiába száll föl a páva / a varjú rárikácsolja: / kár!”
„Újra és újra betör a templomba, / tisztára nyalja az áldozati kelyhet, / beleiszik a szenteltvizes medencébe, / mígnem ő is a ceremónia részévé válik.” Závada Péter verse.
„nyílnak és csukódnak / a sínek összefont ujjai, / majd mikor a vonat / nyugodt gyorsaságot ér el, / szétfoszlunk a messzeségben.” Péter Erika versei.
„a lomblevelek fickándozó halak / ez meg éppen csak azt jelenti / hogy egy tenger mélyén lebegek / nem szabadna tudnom lélegezni” – Molnár Dávid versei a Bárkából.
„Minden rendben. / Aztán néha, esős, őszi / délutánokon hirtelen / eszébe idéződnek / tizenöt, húsz éve történtek.” Nyerges Gábor Ádám verse.
„kapkodva szedem a levegőt mintha / egyszerre akarnám magamba gyűrni az egészet / mielőtt elfogy a tüdőm / tevehátként púposodik mögöttem a meddő / s az eredmény jó ha egy talicska szén” – Fecske...
„a Körös a Tisza és a Léthe / három határfolyóm között szerettem bele az emberlétbe / a Pillanat a Soha és Örök gyötrelmes-gyönyörű háromszögébe” – Simai Mihály versei a Bárkából.
