Kárpáti Tünde
Szandra lovai
Szandra állandóan a lovaival dicsekszik,
meg is értem,
a papája Martfűn lovakat csutakol.
Nyaranta ő is csutakolhat két hetet,
aztán folyvást erről beszél és hívogat Martfűre.
Kedden anyának cédulát írtam,
hogy könyvtárba kell mennem,
helyette Szandrával az ügetőn kötöttünk ki.
Most már értem a csutakolást,
viszont jó későn érkeztem haza,
be kellett vallani az igazat.
Azóta az íróasztalomon egy táblán
krétával felírva az áll:
Ezen a nyáron Olaszországba megyek
Jövő nyáron Karinékhoz megyek németet gyakorolni
MARTFŰRE NEM MEGYEK SOHA!
(2000)
Héda Veronika
Szandra lovai
Anya nem szereti, ha Szandrával lógok.
Nem mondja, de látom az arcán,
hallom a hangján,
hogy nem örül neki.
Mindenféle kifogást talál,
hogy miért nem aludhatok nála,
sőt még a nyáron sem találkozhatok vele.
Pedig Szandra hívott egy lovastanyára,
sosem voltam még lovastanyán,
már mindent jól elterveztünk,
aztán persze anya nem engedett.
Végül Nóriékkal mentem Balatonra.
Nóri a legjobb tanuló az osztályban,
a szülei nagyon kedvesek
és van egy cuki öccse.
Sokat fürödtünk és jól elvoltunk,
én mégis gyakran gondoltam Szandrára,
akinek nincs kitűnő bizonyítványa,
se tesója, se apukája,
mégis sokkal többet lehet vele röhögni,
mint Nórival vagy bárkivel.
Vajon én az eszébe jutok néha
azon a lovastanyán?
(2022)
Kárpáti Tünde
Ma olyan szomorú vagyok
Rám bízta Ica néni a leanderét,
le kellett mosnom a gangon.
Bizony poros volt és elég kókatag,
tele volt szeméttel a ládája.
Rázúdítottam két vödör vizet,
kiúsztak az ázott csikkek a folyosóra,
útra keltek, mint zubogóban a halak
le a harmadikról, sárral s a többi szeméttel
egyenest az alattunk lakó idegbajos Lajos
száradó perzsaszőnyegére.
Az üvöltözésen túltettem magam,
bár nem ezt érdemli egy jótett!
Sajnos délben történt a fürdetés,
jó meleg vízzel, alaposan,
szegény leander belepusztult a tisztaságba.
(2000)
Héda Veronika
Gangos házban lakom
A harmadikon lakunk, a gangra tűz a nap.
Néha leterítek egy pokrócot,
olvasni próbálok, de inkább csak izzadok.
Besurranok a hátsó lépcsőház hűvösébe,
bóklászom az emeletek között.
Minden szűk lépcsőforduló egy új világ:
kincsesraktárak tárulnak fel előttem.
Régi bútorok, ládák és dobozok,
titokzatos limlomok között surranok át,
aztán ha a csigalépcsőn tiszta a terep,
versenyt futok magammal,
körbe-körbe fel, fel, egyre gyorsabban,
nem szédülhetek el a kanyarban.
A harmadikon lerogyok, itt a pokróc,
épp jókor: nyílik egy ajtó,
nézhet a szomszéd nyugodtan –
én csak a gangon napoztam.
(2023)
