Ács Ibolya
Vakáció
„Ó, Ó, Ó”– hetedik betű az Ó,
és néhány nap múlva itt a VAKÁCIÓ.
Ólomlábon csiszeg-csoszog,
egyszer majd csak idetotyog.
„I, I, I” – az Ó-t ő követi.
Összeadja, szorozza és elveszi,
izeg-mozog, alig várja,
hat nap van még, vigye kánya!
Ötödik a „C” a sorban.
Néha elhasal a porban,
de felugrik, és tovaszalad.
A betűsor továbbhalad.
Ásít az „Á”, horkolna,
ha jobb dolga nem volna,
de már csak három nap,
s kezdődik a haddelhadd.
„K” az „A”-val táncot járna,
most már csak egy napot várna,
hogy felírjuk a „V” betűt!
És ekkor:
Bezár majd az iskola,
őszig nem megyünk oda,
itt a nyár, terád vár!
„KÁCIÓ – AKÁCIÓ”,
Kezdődik a VAKÁCIÓ!
Szűcs Gabriella / alias Charall
Ballagás
Elindulunk, egymás vállát fogva,
Úgy tűnik, ez csak egy szerep.
Sokan játszották már, és fogják is még...
De ahogy lépek a zene ritmusára,
Megérzem, hogy veled itt utoljára,
És ez már nem játék.
Persze, köszönsz majd, és megkérded, mizu,
Te épp ott melózol, és jó a fizu.
De ez már más lesz, idegen világ.
S a második otthonom, ezt az iskolát
Mégis megkönnyezem.
De csak ha senki se lát.
Kiss Judit Ágnes
Ballagáskor
Mint ki a küszöbről még visszafordul,
mikor elhagyja régi otthonát,
ahova nem tér vissza soha többet,
és ahelyett, hogy árkon-bokron át
futna előre, megáll számba venni,
ami ott érte, minden jót és rosszat,
agyába vésni a tárgyak helyét,
mielőtt egyenszürkévé mosódnak
az emlékképek, úgy állunk meg itt.
Vártuk, hogy eljöjjön ez a nap, mégse
könnyű búcsúzni. És ha menni kell,
lassan ballagunk, vissza-visszanézve.
Mert bármilyen volt, ez volt az a pár év,
ami gyerekből felnőtté tett minket.
Volt, mit szerettünk, volt, amit gyűlöltünk,
most egyformán tudjuk becsülni mindet.
Találtunk barátot és ellenséget,
szégyent, szerelmet, ami csontig éget,
jött öröm, gyász, erőt emésztő munka –
és így találtunk végre önmagunkra.
Most itt az idő meg- és elköszönni,
amit s amitől az lettünk, aki.
Annyi mindent kellene és lehetne,
és nem fogjuk tudni kimondani.
