Papírhajó - Primér/Primőr

P__ter_Erika_m__ret.jpg

 

Péter Erika

 

A fal füle

 

               Fülig érő szájjal

               jött ma Apu haza,

               először nem tudtam,

               miért olyan laza.

 

               Bolondozott, viccelt,

               vigyorgott, énekelt,

               sok-sok puszit adott,

               s mennyezetig emelt.

 

               Anyu hüledezett,

               veszekedni kezdett,

               kicsit kiabált is,

               csitítani kellett. 

 

               Agyaltam, mi lehet

               Apukámnak bűne,

               mért áll úgy, mint én, ha

               rossz fát teszek tűzre?

 

               Behúzta a nyakát,

               lesütötte szemét,

               olyan bűnbánó volt,

               megsajnáltam szegényt.

 

               Anyu kiabálni

               igen ritkán szokott,

               így hát a ricsajra

               Nagyi bekopogott.

 

               – Csend legyen! Tudjátok,  

               itt mások is laknak,

               s a panelházakban

               füle van a falnak! –

 

               Nagyi elmondta, hogy

               minden szót meghallott,

               aztán mosolyogva

               odament a falhoz.

 

               S ekkor mosolyogva

               falhoz nyomta fülét,

               Anyu pedig nyomban

               félretette dühét.

 

               – Hol van a fal füle? –

               kérdezte vidáman,

               mi meg odaléptünk

               mellé mind a hárman.

 

               Kerestük a fület

               vajon merre lehet?

               Azóta az összes

               szomszéd rajtunk nevet.

 

 

Barkácsolom Anyut

 

               Mikor Anyu s Apu

               házasok voltak,

               folyton hadakoztak.

               Úgy tudom, hogy

               polgárháborúnak

               hívják a belső viszályt.                                                                        

               Mióta elváltak,

               Anyu hibát hibára gyárt.

               Olyan mintha kiesett volna

               belőle pár csavar,

               ami eddig összefogta.

               Nem figyel rám,

               botladozva jár-kel,

               nem boldogul egyedül.

               Aputól elkérem

               a szerszámkészletét,

               amit tavaly karácsonyra kapott,

               összecsavarozom Anyut, 

               nehogy véletlenül szétessen.

 

 

Csüngök a fán

 

               Térdeim közt vastag ág,  

               tótágast áll a világ. 

               Amint nyújtóztatom magam,

               földet súrolja a hajam.

 

               Mikor csüngök fönn a fán

               a nagyapám fejen áll,

               feje helyén van a lába,

               eget veri a szakálla.

 

               Csüngök, mint a denevér,

               fejen áll száz falevél

               s alattam a madárfészek.

               Vigyázok, hogy rá ne lépjek.

 

               Csüngök kinn a játszótéren,

               rúdon, gyűrűn, drótkötélen.

               Lefelé lógnak a házak,

               az ajtók is fejre álltak.

 

               Csüngök a fán, Batman lettem,

               ég alattam, föld felettem.

               Batmant játszom, így nem félek.

               Tán beállok denevérnek!

 

 

Száz hangszeren játszik a szél

 

               Kedve szerint változtatja,

               formálja a fákat,

               száz hangszeren játszik a szél,

               zihál, mégsem fáradt.

 

               Tökéletes karmester és

               klassz koreográfus,

               lenyűgöző táncos, szobrász

               s tolvajujjú mágus.

 

               Nem tarthatja vissza semmi,

               felbukkanhat bárhol,

               összeborzolja a hajad,

               mint egy ventilátor.

 


 

Főoldal

2022. január 11.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Boda Ábel: OperettrománcMindák Dániel: Csokitorta
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png