Homa Eszter
Ikertitkok
Oviba menet
Csörög az óra. Már megint. Anyu bejön, és elhúzza a függönyt. Üres az egyik ágy, viszont a másik paplan alól négy talpacska lóg ki. Ezek a haszontalanok vándoroltak éjszaka! Megcsiklandozza a lábakat, és várja a hatást. Hirtelen kipattan a két álomszuszék, Gréti és Marci. Egyidősek, egyforma magasak és hasonlítanak. Nagyon. Pont, mint az ikrek. Mert ikrek, akik ugyanabban a percben születtek.
De sietni kell, mert elkésnek az oviból. Már követik is Anyut álmosan, kócosan, félregombolt pizsamában a konyhába. Reggelire a kedvencüket kapják: ribizlilekváros kiflit és vaníliás kakaót. De csak hetente egyszer. Gréti a kifli tetejét kapja, Marci az alsó felét. Ha valamit el lehet felezni, annak van ikerpárja, mondja Marci. Mert akkor azokat összetesszük, és egész lesznek.
Szakállmányos felnéz az újságból, elgondolkodik és bólogat. Megsimogatja a kisfia fejét. Amíg reggeliznek, végigmérik a kikészített ruhájukat: Marci kantáros farmerben és cápaszínű csíkos pulcsiban lesz ma, Gréti cicás cicanadrágban és eperszínű kardigánban. Egymásra néznek, és elégedetten kuncognak.
Már indulnának a fürdőszobába, amikor Szakállmányos utánuk szól, hogy elfelejtettek valamit. Trappolnak is egymásra mutogatva visszafelé, hogy odavigyék a tányért Anyunak, és megköszönjék a reggelit. Szakállmányos a kávéját kortyolgatva olvassa tovább a sporthíreket, az ikrek szaladnak fogat mosni és öltözni.
Mindenki elkészül. Már a bejáratot zárná Anyu, mikor Marci visszaszalad a szobájába, Gréti természetesen fut utána. Bevágja maga mögött az ajtót. Anyu megáll az előszobában, sürgeti őket, és kérdezi, hogy már megint miben mesterkednek. De csak szuszogást, matatást és csörgést hall válasz helyett. Nagyot sóhajt. Kisvártatva megjelennek az ikrek degeszre tömött zsebekkel. Anyu tuszkolja kifelé őket az ajtón, mert Szakállmányos már elindult. Mindhárman szaporázzák a lépteiket, hogy a sarkon utolérjék. A szülők sietnek elöl, megbeszélve a délutáni teendőket: bevásárlást, mit főzzenek a hétvégi nem kívánt vendégeknek, ki hozza el a cipésztől az ottfelejtett cipőket, ki kapcsolta ki vagy nem kapcsolta ki a kávéfőzőt induláskor.
Mögöttük a néhány fejjel alacsonyabb páros is a napi teendőkről diskurál. Gréti jól leszidja Marcit, amiért visszaszaladt megetetni a mutikáját.
‒ Majdnem lebuktunk a zsebedből kihulló mazsolákkal!
Marci legyint, és mélyen a zsebébe nyúl. A mutikákat muszáj etetni. Naponta egy-két szem mazsola az adagjuk.
Mutikája mindenkinek van. A zsebünkben laknak, icipicik. Ökölben elférnek, és leginkább alszanak. Csak mókázásra kelnek fel. Tehát, ha jó a kedved, a mutikád motoszkálni kezd odabent. Hallod a halk kuncogását is. Mindenki mutikája a gazdájára hasonlít. Grétié fürtös, nevetős lány. Marcié szöghajú, ábrándos tekintetű fiú.
Tehát most éppen eszegetnek odabent, bolondozásra készen.
Közben a család a kereszteződéshez ér. Apu itt elköszön. Biciklijére száll, és elteker dolgozni. Amíg a zöld lámpát várják, az ikrek felfelé meresztik a szemüket. Ebből Anyu semmit nem vesz észre, egy ismerős nénivel elegyedik szóba. Így Tóbiás, a törpenyuszi, aki mindeddig Marci első zsebében gubbasztott, kidugja a fejét, és füttyent egyet. Ő aztán tud fütyülni, hiszen állandóan répát ropogtat! Néhány lopott simogatást kap az ikrektől, de félve visszahúzódik Anyu elől.
Megjelenik a közeli templom vízköpője, aki épp műszakváltásból indul hazafelé. Melléjük szegődik, és mesélni kezdi a dolgos éjszakát. Hatalmas zivatar volt hajnalban, alig bírták köpni a vizet, pedig megerősített őrség volt éjszaka a templomon. Két másik vízköpőt is kaptak maguk mellé, mert hallották, hogy elkel majd a segítség a nagy eső miatt. Estére meg már jöhet vissza, nagy felhőátvonulásra lehet számítani. Addig ki kell pihennie magát egy jó forró fürdővel. Megdicséri Gréti gumicsizmáját, és továbbáll.
Az ikrek bandukolnak az egyre közeledő ovi felé, és továbbra is a magasba bámulnak, végre nem hiába! Egy hatalmas, szinte égig érő villanyoszlop tetejéről integet valaki. Az Óriás az, munkába igyekszik. Biztonsági őr egy hivatalban. A felhők felett lakik a családjával. Az égig érő paszuly segít neki közlekedni fentről lefelé. Csak kevesen veszik észre. Nagyon kell figyelni az ilyesmit.
Már az óvoda utcájába érnek. Ilyenkor Tóbiás mindig észrevétlenül átmászik Anyu táskájába, nehogy az óvónénik észrevegyék. Elvégre mit keresne egy nyúl az oviban? Pláne egy beszélő, fekete törpenyúl?
Tehát meg kell várni a legmegfelelőbb alkalmat a cserére. Ebben nagyon jók az ikrek. Mint minden valamire való ikerpár, ők is olvassák egymás gondolatát, elég egymásra nézniük, és már működik is a gondolatátvitel. Most is ez történik.
Csakhogy Negyereki kint van a kertjében! Ezzel nem számoltak. Negyereki az óvoda közvetlen szomszédságában lakó boszorka. Nem az a kifejezetten gonosz-féle, de nem is a süteményt sütögetős, ajándékvarázslós fajta. Mikor hogy tartja kedve.
Megjelenik az óvoda másik szomszédja is, a nyugdíjas Alfonz bácsi: szemüvegkeret-javító kisiparos és hobbi-növénytermesztő gazda. A bácsi odamegy üdvözölni Anyut és Negyerekit, ezzel jól eltakarja az ikreket maga mögött. Ezt kihasználva Tóbiás gyorsan átszökken Anyuhoz. Sőt, még a véletlenül otthonról elhozott üres bonbonos papírokat is beteszik a táskába. Ekkor Alfonz bácsi feléjük fordul, és valami olyan történik, ami addig soha. Nem mozdul a szája, de értik, amit mond. A testvérek csak bámulnak, nem értik, ez hogy történhet. Bemennek, átcserélik a váltócipőjüket, közben saját nyelvükön beszélgetnek Alfonz bácsiról. Eszükbe jut valami…
… valaki segített nekik akkor is, amikor az oviudvarról átdobták a labdát a bácsi kertjébe, és nem is kellett átsurranniuk a sövényen vagy szólni az óvónéninek, az magától visszajött… és amikor a reggeli rohanásban az ovi előtt elejtették Marci titokban elhozott bogárhátú kisautóját… valaki becsempészte a kabátzsebébe. Ez mind csak ő lehetett, hisz olvasta a gondolataikat
Alfonz bácsi szintén iker!
A péntek a mutikáké
A mutikákat pénteken muszáj fürdetni, és kész. Ha nem tiszták, a büdöstől nem hallani a kacagásukat. Minél koszosabbak és büdösebbek, annál halkabban kacagnak. Ha nem kacagnak, nem tudjuk, merre vannak. Ha nem tudjuk, merre vannak, nem tudjuk őket fürdetni. Ha sokáig nem fürdenek, egy idő után eltűnnek! Szóval muszáj.
Ennek tetejébe a mutikák rettentően kényesek is. Kizárólag eperillatú vízben hajlandóak fürdeni.
Ma éppen péntek van. Gréti és Marci az óvodából hazafelé ballagva tervezgeti az esti fürdést, amikor Marci hirtelen megtorpan, és a testvérére néz. Nem kell mondania semmit, Gréti azonnal érti, mi a baj, hangosan kimondja a csodálkozó Tóbiásnak:
‒ Tegnap elfogyott az eperillatú habfürdő.
Tóbiás elszégyelli magát, hisz ő lötybölte ki a csapba. Jaj, ne! Ha nincs eperillat, nincs mutikafürdetés. Ha nem fürdenek pénteken… abba jobb bele sem gondolni. És már igencsak szagosak a kis mutik.
Anya épp Jóska bácsival, a zöldségessel beszélget az idei karalábétermésről. Valamit ki kell találniuk, hogy időt nyerjenek, mielőtt hazaérnének! Anya nem is tud az egészről, nem emlékszik már rá, hogy a mutikákat fürdetni kell. Régen volt kislány.
Grétinek eszébe jut valami, Tóbiás fülébe súgja. A nyúl azon nyomban kirúgja magát Marci kertésznadrágjának első zsebéből, és felveszi a nyúlcipőt. Az ikrek összekacsintanak, de Jóska bácsi pont elcsípi a pillantást. Hát ti miben mesterkedtek? Anyu csak legyint, nem is mer belegondolni, mi vár rá a hétvégén. Múlt héten is újra kellett festeni a konyhafalat, mert valami varázslatot próbáltak ki céklával és madártollal. De egyébként jó gyerekek, simogatja meg a két haszontalan fejét. Az ikrek csak nevetgélnek.
Erre felébred a zsebeikben szundikáló két mutika, és halk kuncogásba fog. Már alig hallható a nevetésük, hisz egy hete nem fürödtek, így vastag kosz van rajtuk. Az ikrek gyorsan abba is hagyják a nevetgélést, nehogy a mutikák megneszeljék a fürdést mentő tervet.
Közben elindulnak hazafelé. A játszótér mellett mennek el, mikor az ikreknek eszébe jut, hogy aznap még nem hintáztak. Sőt egész héten nem, még az oviban sem! Ezt orvosolni kell, azonnal. Anya a padon ülve várja őket. Néha feláll, és odaint nekik, hogy tessék kiszállni, de ők csak visszaintenek, és még löknek magukon párat. Ez, mondjuk, nem szép. Anya elindul feléjük. Valamit ki kell találni!
Marci megkéri Anyát, hogy kösse újra mindkét cipőfűzőjét, mert túlságosan kilazult, és ha futni támad kedve, például kutyát látna vagy Negyereki megkergetné, elesne benne. Ezután végigvakartatja a hátát is vele, mert valami végigszaladt a bőrén – biztosan egy százlábú –, ami igencsak megcsiklandozta. Gréti pitypangokat pillant meg a játszótér melletti zöld gyepen. Kéri Anyát, hadd fújjon el egyet, és akkor Anyáé a kívánság. Mert ha valaki még nem tudná: ha elfújod a pitypangról a szöszöket, de teljesen, akkor magadban kívánhatsz valamit. És az teljesül. Erre Anya sem tud nemet mondani, és kívánsága akad bőven. Így már nyargalnak is át a virágokhoz. Marci segít Anyának vinni a karalábét, mert tudja, ez férfidolog.
Gréti lecsíp egy pitypangot, és fújja, fújja, fújja. Amikor elszáll az összes szöszmösz, és a vattagömb eltűnik, odatartja Anyának az üres virágszárat. Anyu leguggol, becsukja a szemét és… épp kívánni készül magában, amikor feltűnik Tóbiás. Gréti örömében felsikít, és eldobja a pitypangszárat. Anyu szegény épp a kívánsága felénél tart, a sikításra kinyitja szemét, feláll, és megsimogatja Marcit. Anya észre sem vette, hogy most ért vissza az elkóborolt Tóbiás.
Az ikrek újra összekacsintanak. Anyu ezt látja, de nem szól, inkább befejezi a kívánságát. Gréti és Marci Tóbiásra néz, aki titokban kidugja a mancsát, és mutatja a három szem epret, amit Alfonz bácsi kertjében szedett.
Így már mehet a fürdés, újra kacaghatnak a mutikák, ha elmesélik, hogyan szereztek nekik eperillatot a fürdővízbe.
