Bubits Tünde
Kis Testamentum búcsúzásra, kitört ceruzaheggyel
Kicsöngetnek-becsöngetnek,
nekünk már csak egyik.
Fogd a cuccost, jóbarátom,
kis spanjaid hagyd itt.
Rájuk hagyom puskáimat,
tornaruhám, zoknim,
azonfelül tolltartómat
ceruzahegyestül.
Tanácsot is osztogatok,
12 év nagy kincs,
Carpe diem! Kisokoskám!
Mondjad te is: bakfitty.
Rátok hagyom padra vésett
intelmemet: az iskola lófütty,
azonfelül radíromat
ceruzahegyestül.
Kisleányok, nagyleányok!
Sírjatok csak értem.
Nem szólok be óra után
ezentúl, csak fészen.
De már az is unalmas lett,
posztjaimat törlöm,
írjon rátok a déli szél
ceruzahegyestül.
Ajánlás:
Ofő néni, drága virág, a tanerők gyöngye,
idegeit kitáncoltuk, ezért ilyen gyönge.
Búcsúzóul halkulóban kérésem csak ennyi:
írjon egyest ezek után e-naplóba a tabletjén
kizárólag
ceruzahegyestül.
Tékozló mondatok
És tele erszénnyel
elindul, megáll
a küszöbön, hátat fordítva,
nagy arccal, daccal,
kemény üveggolyó
szájából a szó.
Köszönöm, hogy
rosszak voltatok, most
elmegyek.
Köszönöm, hogy
jók voltatok, talán
megjövök.
Gyorsuló ütemre távolodik,
dereka izzad.
Idegen táj a ruhája,
karcos az arca.
Aztán fordul az idő,
kisemmizett gyomorral megáll
a küszöbön,
padlóra ejtett
tompa papír a
szó.
Köszönöm, hogy
rosszak voltatok, hogy
jó lehessek.
Köszönöm, hogy
jók voltatok, hogy
rossz lehessek.
Köszönöm, hogy
magamra hagytatok, hogy
gyenge lehessek.
Köszönöm, hogy
egyedül hagytatok, hogy
erős lehessek.
Köszönöm, hogy
hagytatok elmenni.
Köszönöm, hogy
hagytatok megjönni.
Mint tékozló szavak,
hullunk mind
egy érkező szűk szájából:
alanyok, állítmányok,
gyenge tárgyak,
tékozló mondatok.
