Papírhajó - Primér/Primőr

lapbemutat____2_.jpg

 

Bubits Tünde

Kis Testamentum búcsúzásra, kitört ceruzaheggyel

 

               Kicsöngetnek-becsöngetnek,

               nekünk már csak egyik.

               Fogd a cuccost, jóbarátom,

               kis spanjaid hagyd itt.

               Rájuk hagyom puskáimat,

               tornaruhám, zoknim,

               azonfelül tolltartómat

               ceruzahegyestül.

 

               Tanácsot is osztogatok,

               12 év nagy kincs,

               Carpe diem! Kisokoskám!

               Mondjad te is: bakfitty.

               Rátok hagyom padra vésett

               intelmemet: az iskola lófütty,

               azonfelül radíromat

               ceruzahegyestül.

 

               Kisleányok, nagyleányok!

               Sírjatok csak értem.

               Nem szólok be óra után

               ezentúl, csak fészen.

               De már az is unalmas lett,

               posztjaimat törlöm,

               írjon rátok a déli szél

               ceruzahegyestül.

 

               Ajánlás:

 

               Ofő néni, drága virág, a tanerők gyöngye,

               idegeit kitáncoltuk, ezért ilyen gyönge.

               Búcsúzóul halkulóban kérésem csak ennyi:

               írjon egyest ezek után e-naplóba a tabletjén

               kizárólag

               ceruzahegyestül.

 

 

Tékozló mondatok

 

               És tele erszénnyel

               elindul, megáll

               a küszöbön, hátat fordítva,

               nagy arccal, daccal,

               kemény üveggolyó

               szájából a szó.

 

               Köszönöm, hogy

               rosszak voltatok, most

               elmegyek.

               Köszönöm, hogy

               jók voltatok, talán

               megjövök.

 

               Gyorsuló ütemre távolodik,

               dereka izzad.

               Idegen táj a ruhája,

               karcos az arca.

 

               Aztán fordul az idő,

               kisemmizett gyomorral megáll

               a küszöbön,

               padlóra ejtett

               tompa papír a

               szó.

 

               Köszönöm, hogy

               rosszak voltatok, hogy

               jó lehessek.

               Köszönöm, hogy

               jók voltatok, hogy

               rossz lehessek.

 

               Köszönöm, hogy

               magamra hagytatok, hogy

               gyenge lehessek.

               Köszönöm, hogy

               egyedül hagytatok, hogy

               erős lehessek.

 

               Köszönöm, hogy

               hagytatok elmenni.

               Köszönöm, hogy

               hagytatok megjönni.

 

               Mint tékozló szavak,

               hullunk mind

               egy érkező szűk szájából:

               alanyok, állítmányok,

               gyenge tárgyak,

               tékozló mondatok.


 

Főoldal

2021. június 08.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA