Papírhajó - Primér/Primőr

gyorei_meret.jpg 

Győrei Zsolt 

A leghősibb törzsfőnök

 

               Fürge Szikla viharálló főnök.

               Nézd csak: kilép a viharba, s állja.

               Bölénybőrből nyakában a sálja.

               Nem rémítik tájfunok, se főnök.

 

               Rájuk se ránt. Hogyne! Kedve víg van.

               Hurrikántól, tomboló, vad husstól

               meg sem ing a hajába szúrt sastoll –

               míg mögötte fölrepül a wigwam.

 

               Míg fölötte száll egy barna musztáng,

               majd a másik, aztán újra negyven,

               s harcosok, nők, gyermekek seregben,

               moccanatlan áll a puszta pusztán.

 

               Szikrát csihol, s a cifra kalumettel

               karikákat ábrándozva füstöl,

               míg az orkán fákat tép tövestül,

               eljátszik egy hajtincs-amulettel.

 

               Mert nem fogja szél, sőt balta, tőr se!

               Harcra bátor, jótanácsra bölcs ő.

               Ő lehetne a leghősibb törzsfő,

               csak hát sajnos elszelelt a törzse.

 

 

Herbert

 

               A nénikém nyula

               remegve búj a ketrec

               mélyén, ha arra tesz-vesz

               a bácsikám, Gyula.

 

               A bácsikám, Gyula

               halkan becézi: „Nyuszkó!” –

               nem lágyul el e kunszttól

               a nénikém nyula.

 

               A nénikém nyula

               megérthetetlen jószág.

               Ijeszti, mint a kórság

               a bácsikám, Gyula.

 

               A bácsikám, Gyula

               visz néki sárgarépát,

               de egy határt se lép át

               a nénikém nyula.

 

               A nénikém nyula

               (Herbert) merész egy állat,

               nem is rettenti más, csak

               a bácsikám, Gyula.

 

               Nem lelsz oly rendes embert.

               mint bácsikám, Gyula,

               Hát mért utálja Herbert?

 

               Ez némiképp fura.

 

 

Zsuzsa néni

 

               Akármiből felelhetek,

               mindegy a téma, egy sem izgat,

               minthogy nagy, belső tusa némít.

               Állok, leckéről mit se sejtve,

               hidegen hagy biosz, matek,

               a súgó is hiába izzad.

               Én megszerettem Zsuzsa nénit –

               s ő nem vár, csak süket csevejre.

 

               Megbeszélne prímszámokat,

               merengene cseh ásványkincsen,

               s hogy mely tájegység Körös-parti,

               és mit jelent az, hogy vegyérték.

               Engem meg a kín szárogat,

               az én szememben más lány nincsen –

               hát hogyhogy hol élt Vörösmarty?

               Hallgatok s várom, hogy megért még.

 

               A szája szélén gödröcske ül.

               A szeme barna. Haja barna.

               Az arca lángol. Tán haragszik?

               Tán érti már e halk szerelmet,

               a sok szót, mi bökdös belül,

               hogy övé lennék, ha akarna?

               Semmit sem ért. Unja a faksznit.

               Már rám se néz. Már mást feleltet.


 Főoldal

 

2021. január 08.
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
21 - Kalmár András Márton: KorkülönbségAcsai Roland verseiKiss Judit Ágnes versei Darvasi László: Lángszámolók vidám dilemmái
Döme Barbara: Angyal a pincébőlOláh András: MulasztásainkEgressy Zoltán: És a te kis szobádFehér Csenge: Éhezik a test
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA