Kollár Árpád
Félbevágott március
Nem jó, ha félbevágod az ujjad, mert fáj,
és nem tudod megfogni a kiflit, a mobilt, a könyvet;
ha szétvágod az autót, az szétesik, nem gurul tovább,
a virágot se vágd ketté, mert elhervad a vázában;
és az se túl jó, ha szétvágod a labdát,
a széket, a gépet, a házat, az erdőt, a világot –
ha egy nagy fűrésszel például félbevágnád a Földet,
az széthasadna, mint az érett dinnye,
és nem tudnál átmenni a világ másik felére,
beleesnél a forró lávába, ami piros, mint a dinnyebél,
csak nem olyan édes.
De ha félbevágod a márciust, akkor pont a közepén
találsz egy napot, amikor mindig esik az eső,
amikor mindig süt a nap, vagy fúj a szél;
és jó az esőszagban sétálni az utcán,
jó, hogy süti a nap az arcodat, és kócolja a hajad a szél –
amikor kokárdát teszel a pólóra, a pulcsira, a kabátra,
mert egyszer régen azok a fiatalok,
akik pont úgy utálták a csomós tökfőzeléket, mint te,
és nem szerették, ha piszkálják őket,
azok a lányok és fiúk egyszer kettévágták
az egész világot, és nem féltek, hogy belezuhannak –
mert az a nap, ott, a március közepén olyan,
mint amikor trambulinon ugrálsz, és egyszer csak
nem zuhansz vissza soha többé...
A vers a Mondani-valók című alkalmi gyemekvers-antológiában jelent meg - a könyv itt rendelhető.
