Papírhajó - Primér/Primőr

 

 

Katymári Vanda

 

Búcsú a nyártól

 

Sosem felejtem el ezt a nyarat!

Cseresznyét majszoltunk a fák alatt.

Aki bújt, aki nem, párra akadt,

szerelmest játszottunk, naphosszakat.

 

Szelfi a tónál: a stég beszakadt!

Lestük a lehulló csillagokat.

Másnap a strandon újra a móka,

pajkos szél fújt: ciróka-maróka.

 

Hogy is felejteném ezt a nyarat?

Felettünk szállt el a gólyacsapat.

Hajtottunk sárkányt, álomkék lepkét,

felhőért nyúltunk, kezünkben elfért.

 

Szól már a csengő, várnak a leckék.

Búcsúzó nyárnak mit is üzennék?

Sosem felejtem el napjaidat!

Ezeregy emléked velem marad…

 

 

Vörös István

 

Iskolakezdési elégia

 

Ma kezdődik az iskola,

a szeptember széle puha,

még jóformán Balatonon

vagyunk, és élvezzük nagyon.

 

Még nem hiszem, hogy itt vagyok,

hogy újra leckéket kapok,

hogy reggel hatkor kelni kell,

hogy énekórán énekel

 

az osztály. Sohasem vihog.

Hogy nem sokáig alhatok.

A tanóra, a napközi,

a tudatlanság rémei,

 

a puskaírás, felelés,

s ha tanulsz is, mindig kevés,

a jól sikerült dolgozat –

most mind ölembe hullanak.

 

Még rövidnadrágban vagyok,

már szánkózásra gondolok,

a lecke is elém zuhan.

A diáknak sok gondja van.

  

Vagy én csak iskolás vagyok?

A bőrömön még hólyagok,

amit a túl sok napozás

okozhatott, ez nem vitás.

 

Az őszi szünet nem rövid,

és onnan majd karácsonyig

úgy eljutunk, hogy közbe′ még

lecke is lesz, több mint elég,

 

lesz vetítés, felolvasás,

a tanár versmélybe leás,

a számokkal is számolok,

az ablakon kibámulok,

 

már bent, már bent, már bent vagyunk.

Az osztályban közös agyunk

van, Ági az.

Rágondolok, s itt a tavasz.

 

Az udvaron focizni fog

az osztály, s gyorsabban mozog

a béseknél a csapatunk.

Hogyhogy nagy néha kikapunk?

 

Hogyhogy nem mindig nyerhetünk?

E furcsaság még fel se tűnt.

De tornára történelem

következik, s megérthetem.

 

Megérthetem, tanulhatom.

Vagy tanulás nélkül tudom?

A nyári szünet közeleg,

ez elveszi a kedvemet.

 

Az osztály akkor hova lesz?

Ki itt marad, vidékre megy

a nagymamához másikunk,

a könyvek nélkül ásitunk,

 

s ha tíz órakor felkelünk,

forog a nagyvilág velünk.

Zuhan a kis világ velünk,

hogy még egy év, és felnövünk!


 Főoldal

2021. augusztus 31.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA