Katymári Vanda
Búcsú a nyártól
Sosem felejtem el ezt a nyarat!
Cseresznyét majszoltunk a fák alatt.
Aki bújt, aki nem, párra akadt,
szerelmest játszottunk, naphosszakat.
Szelfi a tónál: a stég beszakadt!
Lestük a lehulló csillagokat.
Másnap a strandon újra a móka,
pajkos szél fújt: ciróka-maróka.
Hogy is felejteném ezt a nyarat?
Felettünk szállt el a gólyacsapat.
Hajtottunk sárkányt, álomkék lepkét,
felhőért nyúltunk, kezünkben elfért.
Szól már a csengő, várnak a leckék.
Búcsúzó nyárnak mit is üzennék?
Sosem felejtem el napjaidat!
Ezeregy emléked velem marad…
Vörös István
Iskolakezdési elégia
Ma kezdődik az iskola,
a szeptember széle puha,
még jóformán Balatonon
vagyunk, és élvezzük nagyon.
Még nem hiszem, hogy itt vagyok,
hogy újra leckéket kapok,
hogy reggel hatkor kelni kell,
hogy énekórán énekel
az osztály. Sohasem vihog.
Hogy nem sokáig alhatok.
A tanóra, a napközi,
a tudatlanság rémei,
a puskaírás, felelés,
s ha tanulsz is, mindig kevés,
a jól sikerült dolgozat –
most mind ölembe hullanak.
Még rövidnadrágban vagyok,
már szánkózásra gondolok,
a lecke is elém zuhan.
A diáknak sok gondja van.
Vagy én csak iskolás vagyok?
A bőrömön még hólyagok,
amit a túl sok napozás
okozhatott, ez nem vitás.
Az őszi szünet nem rövid,
és onnan majd karácsonyig
úgy eljutunk, hogy közbe′ még
lecke is lesz, több mint elég,
lesz vetítés, felolvasás,
a tanár versmélybe leás,
a számokkal is számolok,
az ablakon kibámulok,
már bent, már bent, már bent vagyunk.
Az osztályban közös agyunk
van, Ági az.
Rágondolok, s itt a tavasz.
Az udvaron focizni fog
az osztály, s gyorsabban mozog
a béseknél a csapatunk.
Hogyhogy nagy néha kikapunk?
Hogyhogy nem mindig nyerhetünk?
E furcsaság még fel se tűnt.
De tornára történelem
következik, s megérthetem.
Megérthetem, tanulhatom.
Vagy tanulás nélkül tudom?
A nyári szünet közeleg,
ez elveszi a kedvemet.
Az osztály akkor hova lesz?
Ki itt marad, vidékre megy
a nagymamához másikunk,
a könyvek nélkül ásitunk,
s ha tíz órakor felkelünk,
forog a nagyvilág velünk.
Zuhan a kis világ velünk,
hogy még egy év, és felnövünk!
