Papírhajó - Primér/Primőr

Halmai_meret_jo.jpg 

 

Halmai Tamás

Halhatatlanok napja

 

 

Mert nem halott a kő se:

energiától rezzen.

Örökkévalók őse

lüktet a rétegekben.

 

Él a kavics, a kozmosz,

a csikóhal, a fűszál:

hasonlít a titkokhoz,

aki titkok közt kószál.

 

S aki nincs már? Az ember?

Emlékezetté lobban.

Hol volt, hol nem volt egyszer.

S mától mindenhol ott van.

 

Súg és sugárzik kőből,

és csikóhallal úszik;

szívedig visszahőköl,

s tovább: csillagon túlig.

 

Halhatatlanok napja

süt fel halottak napján!

Holtat élő siratja,

élőt holtak – angyalszám;

 

mégis könnyek kristályán

átragyog könnyű béke:

az életből kiválván

a lélek kész a létre.

 

Mit óhajt szép szerettünk?

Újra újjászületne?

Tündöklik, aki eltűnt,

így tanít szürkületre.

 



Főoldal

2019. november 01.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA