Bemutatták Bertók László Priusz című
művének kibővített újrakiadását
Bemutatták Bertók László Priusz című, a Kossuth-díjas költő ötvenes évekbeli meghurcolását megörökítő művének – dokumentumokkal, interjúkkal, fényképekkel és naplórészletekkel – kibővített újrakiadását kedden a pécsi Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban.
A költőt az ötvenes évek közepén néhány barátjának levélben elküldött kamaszkori verséért, ifjúsági irodalmi kör alapításáért, iskolai újságszerkesztésért nyolc hónapos börtönbüntetésre, majd honvédségi munkaszolgálatra ítélték. Meghurcolásának, priuszának, illetve ezt követően nagy nehezen, évekkel később elért rehabilitálásának dokumentumait a maga hozzáfűznivalóival Bertók László először 1990-ben publikálta a Jelenkor folyóirat hasábjain. A visszaemlékezés 1994-ben jelent meg könyv formában. Az idén közreadott, kibővített újrakiadást a Magvető Kiadó gondozza.
Bertók László az esten elmondta: a kötet három – 1993-ban, 1999-ben és 2008-ban – vele készült interjút is tartalmaz, amelyek nemcsak a meghurcoltatásáról, hanem későbbi költői életművéről is szólnak.
Az egyik beszélgetésből idézve kiemelte, hogy a Priusz „megírásakor adva voltak a nyomozói, ügyészségi, bírósági és egyéb iratok, csak közéjük kellett írnom, ami hiányzott: az igazságot, a falumat, a családomat és az életemet”.
A Priusz nemcsak az előző rendszer létrehozóiról, fenntartóiról, a megtorlást végzőkről szól, hanem azokról is, akikkel ők szemben álltak – mondta.
Bertók László az akkor érte közbenjáró, az őt támogató emberekről úgy fogalmazott: „Volt egy másik Magyarország is, amely nem puskával, hanem szeretettel, odafigyeléssel próbált megmaradni és túlélni”.
A szerző a Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó szerkesztőjével folytatott beszélgetésben kitért arra is, hogy az őt nyolc hónapos börtönbüntetésre ítélő bírósági határozatot 1990-ben nyilvánították véglegesen semmissé.
Bertók László az MTI kérdésére elmondta, a Priuszban megírt életesemények költői hangjára is hatást gyakoroltak. „Igyekeztem megvalósítani az álmaimat és nem lemondani semmiről, úgy hogy ne kellejen emiatt eladni magamat. És nem is adtam sosem” – mondta.
Bertók László 1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén. 1975-től a Jelenkor című folyóirat belső munkatársa, 1999-től főmunkatársa lett. 1992-93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja volt, 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1965 óta Pécsett él.
Munkásságát több rangos elismeréssel jutalmazták. 1982-ben József Attila-, 1989-ben Graves-, 1990-ben Déry Tibor-díjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 2004-ben pedig a Kossuth-díjat is átvehette.
(MTI)
