Kritikák

 

 szabotannatoresteszt.jpg

 

Kiss Georgina

 

„Üresnek kell lennie”

Szabó T. Anna: Törésteszt

 


Szabó T. Anna felnőttirodalmi munkássága eddig a lírára korlátozódott; hét verseskönyv után ezúttal kisepikai kötettel jelentkezett.

A 49 darabból álló, tematikájában, terjedelmében és nyelvi megformáltságában is eklektikus gyűjtemény nem tagolódik fejezetekre. Számottevő kompozíciós rend híján az egyes szövegekre nagyobb hangsúly kerül, így e novellák/tárcanovellák erényei és gyöngeségei is látványosabban kiütköznek. Szép számmal találni egymást kiegészítő-megtámogató írásokat, ezek ciklusba rendezése emelhetett volna a kötet egészén.

A Törésteszt egy napjainkban (is) rendkívül fontos kérdéskörrel foglalkozik. Az emberi kapcsolatok problematikusságára irányítja a figyelmet, külön nyomatékkal a női kiszolgáltatottság női magazinokban, online női fórumokon is felvonultatott témáira, aspektusaira: a nők kitettek kornak, társadalmi elvárásoknak, férfiaknak, testnek.

 

A Törésteszt több ígéretes szöveget rejt. Kellemes, elegáns egyszerűséggel megírt darab a Csipke, mely bár egy örök klisé köré épül (a férj mindig elfelejti a házassági évfordulót), a feleség elvárásoktól mentes viszonyulása kapcsolatuk otthonosságát jelzi, s magányos ünneplése (egész nap menyasszonyi ruhákat próbálgatott, hisz neki sosem volt igazi) arra is felhívja a figyelmet, hogy kapcsolatainkon belüli hiányaink nem feltétlenül közösek és kötelezően megosztandók.

A Szabó T.-próza valódi ereje a képi kifejezések élénkségében, pontosságában, az együtt láttatásban van. Markáns vonása ez a Tenyér és holdnak; keleti filozófiát idéző bölcsessége egyszerre ábrázolja a gyermekétől elszakított nő elidegenedését önmagától, a múltjáról való leválását, illetve képi szinten működteti víz és ég egybejátszását, egymásba tükröződését. Ez a tükör önmagunk kívülről megfigyelését segíti: „Azon az éjszakán Róza kiszakadt magából. Azt sem furcsállta már, hogy látta magát odafentről, madártávlatból, ahogy kifejezéstelenül tágra meredt szemmel, meztelenül lebeg a feketén villódzó, holdas vízen. (…) Sötét ég, sötét víz. (…) Üresnek kell lennie, hogy az ürességnek ne legyen hatalma rajta.” A Tenyér és hold ráadásul azon írások egyike, amelyek nyelviségükben és szemléletmódjukban is megidézik Szabó T. Anna líráját, mintegy párbeszédbe lépnek azzal. A lelki bevonódástól mentes megfigyelés emblematikus verse, A szemről (in: Nehézkedés, 1998) juthat eszünkbe ilyen szöveghelyekkel: „Hogy élhetnél így, inkább hátralépsz, / elkülönülsz, csak nézel”. A prózakötetről általánosságban is elmondható, hogy kapcsolódik a költői életműhöz: az emberi kapcsolatok problémaköre volt központi témája az Elhagy című kötetnek (2006) is.

Ahogy már említettük, a képszerű, metaforizált megszólalásban találnak igazán sodrukra a szövegek. A Steril gyulladás bántalmazó kapcsolatban élő főszereplőnőjének e monológrészlete: „üres lyuk vagyok, egyedül te tudsz kitölteni”, pontosan láttatja, miért is marad benne a nő ebben a számára kiszolgáltatottságot és állandó megaláztatást jelentő helyzetben, a tárgyias kifejezésmód eltávolító ereje pedig tovább fokozza a felismerés tragikumát. Ilyen a kötet nyitódarabja, az Origó is, amely inkább prózaformájú vers. Egyetlen szereplőjét – egy, a testét az úszásnak alárendelő lányt – kívülről írja le, a testéről nagyon közeli, intim benyomásokat szerezhetünk: „borotvált, klórszagú lábköz”, láthatjuk, ahogy önkielégít. A sterilitást hangsúlyozó, döntően nominális szöveg csúcspontja a célkő és a csikló egymásra olvasódásának pillanata. Ennek ellenpontja a címében is a termékenységet kiemelő Öt gyerek anyja, mely nyelvileg is komplementer, hiszen itt az igék vannak túlsúlyban; ugyanakkor a női test (és élet) az anyaságnak éppen ugyanúgy alárendeltje, mint sportjának az előbbi nő.

 

Esetenként a kötet gyengébb pontjaiért is okolhatjuk a lírai nyelvhasználatot, mivel olykor megtöri a novellákat, és van, hogy elveszi a tragikum megélésének lehetőségét az olvasótól. A túlírtság rontja el a már említett Öt gyermek anyja zárását: „Vágok, azt álmodom. Vágyok. Éles vagyok, éhes”. Hasonló a helyzet a Robbanótest gyönyörű párhuzamossággal dolgozó történetével. A tűzszerész férj éppen egy bombát hatástalanít valahol, ezzel a feszültséggel egyidőben van jelen az anyából kitörni készülő kétségbeesés és a vihar előtti/alatti Budapest: „Üvöltenek a Lánchíd oroszlánjai, folyik az arcukon a könny, lenn hólyagosan hánykolódik a Duna, kínlódva forognak a kerekek.” A feszültséget és katarzist mégsem élheti át az olvasó a zárás túlrajzolt, klisés mondatai miatt: „És én, ott a vihar szívében, a fekete víz felett megígérem neki, hogy nem fog minket elhagyni soha. Olyan hangosan mondom, hogy én is elhiggyem.”
Üdvözlendő, hogy a Törésteszt szövegei tág nyelvi regisztert járnak végig, ugyanakkor a szereplők szóhasználatába következetlenségek csúsznak. A Cruelty free nagymenője túl pedánsan zárja az első bekezdést: „Na de kezdjem inkább szépen sorban”, vagy avíttas körülírásba bocsátkozik: „a szőkével szívesen elmulattam volna”, választékosan vulgáris: „egyből elhatároztam, megdugom”; illetve szentimentalizmusra ragadtatja magát: „Tág volt a pupillája, visszatükröződtek benne az autók fényei”. A Jolán címet viselő szöveg férfi szereplőjének humora is erőltetetten kedélyes, ráadásul szellemességet nélkülöző szójátékra fut ki: „Asszonypajtás ügyesen kivonta magát a forgalomból két-három hétre, és miért? Na miért? Egy csizma miatt. Egy csizmáért lettem papucsférj.”

A könyv – terjedelméből adódóan is – önismétlő, minduntalan a női sors tragikusságát írja újra, ez olykor unalmas, panaszkodásba átcsapó szövegeket eredményez. (Csak egyetlen példát említve: unásig mozgatott motívum a férfi, aki elvárja, hogy vacsora legyen az asztalon.)
A teljes kötet negatív, sztereotip férfiképet sulykol, a szereplők sematikusak, bábszerűek (erre alább még visszatérünk), lelki történéseikre, motivációjukra nem lehet rálátásunk, így felmenthetetlenek. Egy-két példát találunk, ahol a férfi nem aktív rossz, de akkor is szenvedést okoz (a Robbanótest tűzszerésze, a Hogy vigyázzon egyedül maradt apafigurája).

 

A törésteszt egy autó ellenálló képességét, biztonságosságát mérő módszer, melynek során a valóságos karambolokat szimulálják, az utastérbe az emberek helyett manapság bábukat ültetnek. Szabó T. Anna Töréstesztje éppen így működik: szövegeiben nem a szereplők idevezető útját, személyes élettörténetük okozati rendjét ismerhetjük meg; karakterei nem fejlődnek, nem öntudatosak, kevés önismerettel rendelkeznek, háttértörténetük homályban marad. Különböző ütközésszituációkba beszíjazott/belevetett, cselekvésképtelen bábuk, akik önreflexiótól mentesek, sokszor a helyzetértékelésük is téves. Ez magyarázhatja a figurák sematikusságát, lélektani kidolgozatlanságát. A figyelem nem arra irányul, mi vezetett a balesethez, csakis arra, hogyan/mennyire sérülnek a fennálló katasztrofális helyzetben, előéletük is csak ebből a szempontból érdekes. A szövegek majdnem mindegyike újra-, illetve továbbértelmezi a kötetcímet, a test töréseként, lelki törésként, az életút töréseként, a párok egységének széthasadásaként. (Érthetetlen viszont a Tolvaj Zoltán 2007-es verseskötetével való címazonosság.)

A Törésteszt szereplői bábuk (a borítón szereplő játékbaba is erre az olvasatra erősít rá), akiknek az író tudós pontossággal konstruál helyzeteket, melyben újra és újra összezúzódhatnak.

A könyv egyúttal Szabó T. Anna munkásságának töréstesztje is, a műnemváltással bátran, padlógázzal rohant a falnak, az eredmények kiértékelése még folyamatban van, a bábuk nem úszták meg roncsolódás nélkül.

 

(Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016)

Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.


Főoldal

2017. június 27.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA